Hét másodperc! Ennyi állt a rendelkezésükre… Szinte csak egy pillanat, ahhoz is kevés, hogy észre vedd: baj van! Nagy baj… Hét másodperc! És mire feleszmélnél, már körbevesz a 15 fokos víz bénítóan fagyos ölelése, átláthatatlan sötétsége és az áramlat, amely akkora, mintha az autópályán állva…

Éjfél van. Várom a híreket… MTI – de azt is meghallgatom. A szignál után érkezik a drámai főhír: meghalt Michael Jackson apja! Tragikus! Tényleg! Minden irónia nélkül! Ha egy ember befejezi földi pályafutását, az mindig szomorú. 89 éves korában is. Ha ráadásul az egyik legkegyetlenebb hasnyálmirigy…

Emlékezünk vagy elmegyünk mellette… de 32 éves lett e tény… Nem kerek, nem is különleges évforduló - talán a választási eredmények árnyékában bújkáló “Paks II” dosszié teszi mégis kiemeltté ezt a megemlékezést! 32 éve ezekben a napokban a Svéd készülékek fura dolgokat jeleztek, és mi még nem is…

– Még sincs olyan hideg! – gondolta valaki ebben a momentumban pillanatban… Vagyis akkor semmi nem gátolja meg őket abban, hogy – hosszas tűnődés után – megünnepeljék 1956-ot! Igaz, én azt sem tudom: mit lehet ezen ünnepelni? Elég szarul jöttünk ki belőle, sokan meghaltak… Igen, van, aki…

„A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy…

Megszületünk. Tisztán, ártatlanul, és az egyetlen, ami elsőként meghatároz: emberként! Persze, egy kórházi szülőszobán ez magától értetődő - talán ezért feledkezünk meg róla...Embernek születünk, s csak eztán derül ki: fiú vagy lány érkezett-e a világra - férfivé vagy nővé serdül majd egyszer? Aztán…

Végig aggódtam, ahányszor útnak indult valamelyik gyerekem… Pedig mindig jó kezekbe adtam őket – mégis rezzentem minden váratlan telefoncsörgésre! Nem tudom, és nem is akarom elképzelni, mit érezhetnek most azok a szülök, akik hiába várják haza gyermeküket, vagy akár azok, akik túlélték ezt a…

Képek. Hallgatom a dalt a számítógépen (ettől máris egybeforr a látvány és a hall-vány) - kedves emlékeket idéz. Nem tudom megítélni, mennyire jó dal, mert kissé elfogult vagyok: barátaimnak tudhatom készítőit, ráadásul fotósként is érint a “téma” - naná, hogy nekem kedvenceim egyike!

Azt a nagyon megtisztelő feladatot kaptam, hogy szervezzek egy megemlékezést a tiszteletére… Boldogan mondtam rá igent, mert - nem tudtam, mit vállalok, és mert - nem sok embert tudok a politikai életből szeretni és tisztelni, de Göncz Árpádot maximálisan! És azt gondolom, hogy…

Így igaz – nem vagyok Charlie! És nem is tudnék azonosulni vele, mert bár a humor minden megnyilvánulásának nagy kedvelője vagyok – a szatírát, karikatúrát egyenesen imádom –, de már-már szélsőségesen kerülöm a szélsőségeket! Nekem ráadásul nem kell Párizsig…