– Még sincs olyan hideg! – gondolta valaki ebben a momentumban pillanatban… Vagyis akkor semmi nem gátolja meg őket abban, hogy – hosszas tűnődés után – megünnepeljék 1956-ot!
Igaz, én azt sem tudom: mit lehet ezen ünnepelni? Elég szarul jöttünk ki belőle, sokan meghaltak… Igen, van, aki szabadságharcosként. Van, aki ártatlan áldozatként és van, aki lámpavason. Utóbbiról – mint kiderült – nem szabad, de a többiekről azért illene tisztességesen megemlékezni! Hogyha van túlvilág, és ellátnak idáig: érezzék, hogy nem hiába volt minden! Hogy a nemzet, amelyért meghaltak, tisztelettel gondol rájuk – vagy mi! Mármint akkor, ha épp nem esik az eső, meg nincs túl hideg… Mer’az gáz lenne és kényelmetlen! Na ja, 56-ban könnyű volt, ott a forradalom hevülete fűtötte az ifjakat! De ma?!?
Már az is gond, hogy kikkel ünnepeljünk emlékezzünk meg a hősökről? Mer’ugye: a kormánnyal nem! Gyurcsánnyal sem! A Jobbikkal sem! De lesz összefogás, és majd együtt… Ja nem, mert nem maradt más… Akkor külön! Mégse, mert esik! Mégis, mert nincs is olyan hideg…
– Tetszettek volna forradalmat csinálni! – hangzott el egykor a bicskanyitogató kijelentés. Nem, már akkor sem tetszett volna, ha van békés alternatíva. De mostanra kifogytak ezek az eszközök, már hiába szép szó, tüntetés, aláírás, népakarat – lassan tényleg nem marad más opció! Na de ki? És mikor?
Mert ugye: hétköznap meló van! Az nem alkalmas… Télen hideg, nyáron forróság van, az ősz és a tavasz pedig tökre kiszámíthatatlan… Szóval a többségnek nincs mikor!
És hogy miért? Hogy odadobjuk akár az életünket is valakiknek, akik a nevünket se tudják, akik képtelenek lesznek majd még arra is, hogy tiszteljék tetteinket – és mindezt egy névtábla-cseréért?!?
Utóirat: Tényleg lehet túlvilág, és valóban itt figyelhetnek 1956 hősei… A meteorológia orkánt jelez – pedig csak: forognak sírjaikban!
