Hiába, na: a toll még akkor is veszélyes fegyver, ha manapság a billentyűzeten keresztül tüzel!
Tudja ezt a hatalom is, nem véletlen, hogy lányos zavaromban már nem is tudom: tüntetésen vagy temetésen veszek részt? Vajon melyiknek lehet a kelléke ez a sok száz, fegyverben és mindenféle eszközben díszelgő rendőr? A demokráciának aligha...
Nézem őket: elég vegyes a felhozatal. Kinek csillog a szeme, átérezve végre saját fontosságát, kinek egykedvűen lóg oldalán a hatalmas könnygáz palack... - utóbbi talán még emlékszik az utolsó fizetéspapírjára...
Az Index az egyik utolsó - és jelenleg talán a legnagyobb - bástyája az objektív tájékoztatásnak, a szólás szabadságának. Nem mellékesen a portáljuk ad otthont nagyon sok olyan embernek, aki még le meri írni a véleményét!
Ha néhanap az ügyeletes méltónak találta az írásomat, akár még én is szólhattam olykor húszezer emberhez is! A tíz legolvasottabb írásom közel kétszázezer letöltést eredményezett, hogy cserébe néha a jó írásaim is eljuthassanak néhány olvasóhoz...
És most úgy tűnik: vége! A tüntetésen lesz rajtam maszk, ahogy a szervezők kérték... De a szájkosarat nem veszem fel!
Nem tudtam korábban a vonulókhoz csatlakozni, ezért jöttem egyenesen a Várba. Egyre többen gyülekezünk, a menet még talán negyedórányira lehet. Nézem addig is az embereket... Fiatalok, öregek, gazdagok, szegények, magyarok, külföldiek. Ezerszínben pompáznak, talán szó szerint is: lassan ennyien érkeznek ide a célállomásra.
Célállomás... Lehet itt még valakinek célja? És célba érhet még bármi, ami nem kedves a hatalomnak?
Várakozunk! Most épp a menetre... És ha megjönnek? Hát itt lesznek. Változhat valami? Fordulhat valami másképp?
Akkor mit is keresek itt?
Talán csak annyit, hogy belekiabáljam a világba, amíg egyetlen hangnyi erőm van, és amíg egyetlen emberhez eljuthat, hogy “Emberek, ébredjetek!”!