Az én Árpi bácsim
2015. október 15. írta: MammyPress Média

Az én Árpi bácsim

ga.jpgAzt a nagyon megtisztelő feladatot kaptam, hogy szervezzek egy megemlékezést a tiszteletére… Boldogan mondtam rá igent, mert - nem tudtam, mit vállalok, és mert - nem sok embert tudok a politikai életből szeretni és tisztelni, de Göncz Árpádot maximálisan! És azt gondolom, hogy ezzel sokan vagyunk így, ezért különösen nemes ez a feladat, a maga szomorúsága mellett…

Azt mondják, a nemzet nagypapája volt. Kicsi vagyok én ahhoz, hogy egy egész nemzet nevében nyilatkozzam, de azt tudom: nem épp fényes gyermekkoromból kilépve épp megkapaszkodtam az önálló élet első szeleiben, amikor egyszerre csak felkaptam a fejem… A munka hevében majdnem elment mellettem egy rendszerváltás – de a televízióban megpillantottam egy mosolygós bácsit, akiről első pillanatra éreztem, hogy ő valami más, mint a sok unalmas politikus. Nem csak figyelni kellett rá, de el is hittem neki, amit mond! Még akkor is, ha fel sem fogtam szavait. Nem tudtam mit kezdeni azzal sem, hogy ennek a szimpatikus, mosolygós bácsi épp egyik társa épp kikiáltotta a köztársaságot! Huszadik évemet sem töltöttem be, teljesen más töltötte meg a fejemet, így talán bocsánatos bűn ez…

De néztem a mosolygós bácsit, és akkor, abban a pillanatban nyertek értelmet számomra olyan szavak, amelyek valaha még az Egri Csillagok Dobó kapitányától és persze, Gergőjétől rögződtek belém: hazaszeretet, hűség… hogy tartozom valahova, és ez felelősséggel, kötelezettségekkel jár! Talán azon a napon lettem igazán felnőtt!

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és néha szeretném azt hinni, hogy már lényegesen többet tudok a világról – de legalább már azt tudom róla, hogy hiába tanulok sokat: sosem fogok mindent tudni! Azért csak törekszem rá, és erre biztatom gyermekeimet is - akik azóta már maguk is húsz év körül járnak, és - lehet, hogy hibáztam, de: ők jó dolgukban nem sokat tudnak még a világ történéseiről!

Azt azonban tudják, hogy az a film – amelyet azóta már könyvben is rongyosra olvastak – és amely mellett évente többször tartunk családi napot, mikor együtt nekiülünk és végignézzük, összebújva, egy kupacban, újra és újra végigizgulva egy varázslatos világ történéseit – azt Tolkien „magyar hangjának”, azaz Göncz Árpádnak is köszönhetjük. Márpedig ezek nagyon jó kis napok szoktak lenni, olyan, mint amikor kiskoromban a nagypapám sétálni vitt, és perecet vett nekem. Csoda, ha mi úgy érezzük, egy kicsit a nagypapánk volt?

Árpi bácsi 94 esztendőt élhetett, és bárcsak mondhatnám, hogy 94 csodás évet! De inkább csak annyit mondok - Bilbó után szabadon -, hogy feleannyit sem élhetett volna, ha nincs szerencsénk, és bár feleannyi évet vett el életéből a hatalom, mint amennyit ő szolgálta elnökként, azért feleannyit sem élt, mint szerettük volna!

De amennyit élt, annak értelme volt… Szeretetet, mosolyt teremtett az arcokra, és egy jobb világ felé próbálta vezetni azokat, akik hittek benne!

Ő nyugodjék békében, legyen szép az álma – mi pedig őrizzük, amit itt hagyott, és folytassuk, amit elkezdett! Van még teendőnk…

A bejegyzés trackback címe:

https://mammypress.blog.hu/api/trackback/id/tr347969508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása