A rabszolgatörvény néven elhíresült túlóra-szabályozás mellett azért volt még pár apróság, amely Isaurának, de még Spartacusnak is érdekes lehetne... Igen, a közigazgatási bíróságok felállítása is, amelyeknek köszönhetően esélyeid egy állami hivatallal – mondjuk az adóhatósággal – szembeni perben vetekszik a nullával. De most nem erre gondolok, hanem az állam saját rabszolgáira…
Közismertebb néven ők a kormányhivatalnokok. Hogy a jogállásukat szabályozó törvényt, mely előírja, hogy
63.§ [A jóhiszeműség és a tisztesség elve] (1) A kormánytisztviselő és a munkáltatói jogkör gyakorlója (a továbbiakban: felek) a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kötelesek eljárni és kölcsönösen együttműködni, továbbá nem tanúsíthatnak olyan magatartást, ami a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.
a főnökeik úgy értelmezik: kormány(és persze: párt)hűség mindenek felett – az egy dolog! Hogy ez az elvárt hűség nem feltétlenül jelentkezik a bérpapíron… – hát így jártak! Miért nem választottak szimpatikusabb főnököt. Oké, kicsit szépítette a helyzetet a biztos meló, elvileg pontos kifizetéssel, cafeteriával – ja nem, azzal már ők sem dicsekedhetnek. Még egy pech…
Hogy hány ember repült az év végén – és milyen embertelen módon – az állásából, azt most szintén figyelmen kívül hagyhatjuk (novelláskötet lehetne belőle), tavalyi adat, nézzünk előre és nézzük a jó oldalát: a kirúgottak béréből 30%-os béremeléssel fenyegették meg azokat, akik az úr kegyeiből maradhattak! Valami azt súgja, a vezetőkön kívül azért nem az emelésből repkednek majd nyáron a világ felett... De hogy ebből mi valósult meg, arra majd február 5-én, az első utalások után visszatérünk… Még megsaccolni is nehéz, mert a közalkalmazotti bértáblának is alapja a minimálbér, amelyet – hogy segítsék a 2019-es év megtervezését – már 2018. december 30-án délben közzétettek! No comment – ahogy a művelt angol mondaná… Egy biztos: a januári fizetésnél eddig minden közalkalmazott ismerősöm káromkodott, 30-40 ezer forintokat hiányolva a pénzükből, igaz, az még tavalyi év munkájának gyümölcse, és bár ők is (rab)szolgák, de ők nem a kormányt, hanem a közt szolgálják. A kormánytisztviselők aktuális bérkifizetéséről sajnos még nincs információm (se illúzióm)!
A létüket szabályozó törvénymódosításról azonban van! Többek között az, hogy hosszabb volt a különböző érintett szakszervetek véleményezése, mint maga a november végén benyújtott törvénytervezet munkaügyi fejezete – ehhez képest decemberben az is simán átment a Parlamenten, és – ebben sem volt karácsonyi meglepetés – megkapta az államfői dedikálást. Igaz, ez nem került be úgy a köztudatba, mint a "rabszolgatörvény", pedig ez is tízezrek életét érinti...
A puding próbája az evés – tudtuk meg időközben a Legfőbb Főnöktől, így legyünk türelmesek a bérek végső alakulását illetően. Annyi azonban már most biztos, hogy ha fussa is majd ebédre a megemelt fizetésből, azt kötelezően munkaidőn kívül kell eltöltsék. A Munka Törvénykönyve eddig is szabályozta a kötelező ebédidőt (hat órán túli munkánál 20 perc, utána 3 óránként további 25 perc, naponta legfeljebb 60 perc), de a kormányzati tisztviselőknek kicsit azért próbáltak kedveskedni: nekik az első hat órára 30 perc pihenő jár, majd 3 óránként még 20 perc. De ami a lényeg: ők – eddig – ezt a munkaidő terhére tölthették el. Tehát dolgoztak 8-tól 4-ig, és megkapták a pénzüket. Mostantól – hála a rabszolgatörvénnyel egy szuszra elfogadott új törvénynek – ez megszűnik: alsó hangon fél 5-ig kell maradjanak a munkahelyen, természetesen ugyanannyi pénzért. Ez heti két és fél órát, havi 13 órát, éves szinten 125 órával, azaz közel 16 napnyi munkaidővel dolgoznak többet, ugyanazért a pénzért… És természetesen: attól, hogy ez nem számít bele a munkaidőbe, attól még ugyanúgy rendelkezésre kell álljon alatta a főnökének, miközben 5 nappal megkurkították az alapszabadságukat! Mivel a pótszabadságot is megnyirbálták – gondolom: szigorúan a Családok éve jegyében – így van, akinek ez akár évi 12 nap mínuszt jelent, a kötelező ebédidőn túl... és még örülhet, mert neki legalább megmaradt a széke!
A hülyének is megéri, nem?