Megfogadtam, hogy befogom a számat… Azt gondolom, ilyenkor nem az számít, hogy ki vezeti az országot, hanem hogy fogjunk össze, és éljük túl a bajt! Nem mintha nem érezném napjában többször is, hogy üvölteni kéne, mert lábbal tiporják az emberi jogokat, de az üvöltés ebben amúgy sem segít, és most olyan helyzet van, ami kicsit átír minden forgatókönyvet.

Nem, most nincs helye semmiféle „haragszomrádnak”, most csendben tűrni kell, amikor az élő közvetítés véget ér, ha az ellenzék kapja meg a szót, amikor a pofánkba vágják, hogy semmi szükség másra a Parlamentben, amikor hiába van egy félelmetes helyzet a nyakunkon: folyamatosan manipulálnak és gerjesztik az indulatot!

Be kell(ene) fogni a számat, amikor orbitális hazugságokat hallgatok végig, hősies pátoszba csomagolva! Bevallom: piszok nehéz! Nem akarom őket most részletezni, amitől igaz, tovább gyűlik bennem az indulat, de most nincs ideje a számonkérésnek!

Hallgatnom kellene, hogy vészhelyzet ellenére is folyamatosan a képembe vágják, hogy én – mint kormánnyal nem szimpatizáló – itt teljesen felesleges vagyok! Hogy hozzám – ha nem kívánom az általuk preferált média információit nézni, akkor – nem juthat el az információ, mert ott nem teszik közzé, és mert az „ellenséges média” hiába érdeklődik! Hát legyen, nézem a közszolgálatinak nevezett adót, hogy megismerjem az operatív törzs aktuális jelentését, és rögtön utána hallgathatom, amint a kormány képviselője áradozik arról, hogy milyen jó is itt, mennyire klassz dolgok történnek, milyen nagyszerűen gondoskodik rólunk a kormány…

Bevallom, én nem ezt tapasztalom, pedig idáig jártam az országot, és munkáim során minden társadalmi réteggel kapcsolatba kerülök, de olyan lelkesen magyarázza, hogy egy pillanatra elgondolkodom: a hiba talán az én készülékemben van…

Én vagyok a szemét, aki most sem nyugszik, pedig 133+1 hős épp azon fáradozik, hogy biztonságban legyek, a miniszterelnök személyesen veszi át a repülőről a maszkokat és még magának se vesz le belőle egyet, és ott az operatív törzs, meg az egész katonaság is, akik – ha nem is értem, de – az országért dolgoznak! És hinnem kéne benne, hogy legalább kicsit azért értik a dolgukat!

Azután – visszanézve a laptopomra – a nemzetközi számokat nézve az alábbiakat látom:

Mit lehet ehhez hozzátenni? Legfeljebb annyit: Magyarország jobban teljesít!