Keresztény ország vagyunk – vagy mi’fene... Tudom, mert már fiatalon is azt hallgattam: “Térdre, imához!” – méghozzá egy olyan embertől, aki sosem hazudik!
Gyerekfejjel – az átkosban, ahol állítólag üldözték a vallást – jártam hittanra, még ministrálni is. A magyar tanárunk pedig folyton a Bibliáról beszélt, mert szerinte annak ismerete nélkül nem csak a lelkünk tévelyeghet el, de a művészetek értelmezése sem sikerülhetne. Ráadásul abban csak tíz parancsolatot kellett bebiflázni – szemben az úttörők 12 pontjával, szerencsére azért volt némi átfedés...

Sok dolgot megtanulhattam fiatalon, de mostanra kiderült, az egész csak a komcsik néphülyítése lehetett!

Mert van ugye ez a passzus, hogy “szeresd felebarátod, mint tenmagadat”, amit én például korábban teljesen félreértettem. Ádám-Évától indult az egész, és ebből kiindulva azt hittem, ez a testvéresdi mindenkire vonatkozik, de ma már tudom: ehhez egy kollégiumba kellett volna járni megfelelő emberekkel! Vagy legalább beházasodni közéjük! Sajnos erről lecsúsztam... ami már most okozott pár pokoli napot, de hát: úgy kell nekem!

Aztán volt valami duma ott a templomban a megbocsátásról is, de nekem ez sem jött össze elsőre! Ha vétkezem, de meggyónom: Isten megbocsát – gondoltam én! Erre kiderült, hogy nem is ő a góré, és aki felette áll, annak kegyeihez nehezebb az út, nem elég pár Miatyánk, sokszor még a sok-sok Dózsa is kevés...

Biztos, hogy sokkal nagyobb a hatalma Istennél, hiszen azt is ő dönt el, mi számít igazán bűnnek! Ha például – meglátása szerint – rossz korban, rossz családba, rossz országba született valaki, az az egyik legsúlyosabb vétek! Ennél legfeljebb egyetlen nagyobb bűn létezik: ha nem szavaz rá valaki, vagy nem elég hangosan és boldogan teszi! Ezekre végképp nincs bocsánat! A piti bakikat azonban letudhatjuk egy legyintéssel, így – bár az isteni parancsolatok helytelenítik, de – kit érdekel egy miniszteri asztalra fektetett titkárnő, vagy egy droggal átitatott gruppenszex party?!? Ez mind csak botlás...

A “ne lopj” parancsolatnak pedig eleve nincs értelme, hiszen akik felebarátnak minősülnek (lásd fentebb), azok nem is lopnak, csak magánhasználatra kölcsönvesznek, ezáltal jogosan épülhet már be a magánvagyonba, ezzel is gyarapítva A Nemzet (svájci) Vagyonát! Ez csak afféle mentés, hogy más ne férhessen hozzá – és Isten’uccse: jól csinálják! Egyetlen lopható forint sem marad másnak!

Nem vitatom: a hiba bennem van! Sajnálom. Na jó, annyira azért nem, és már nem is próbálok úgy tenni, mintha ez így rendben lenne! Most azonban megvilágosodtam: az lehet a baj, hogy talán én is azok közé tartozom, akiknek ereiben kipcsak vér is csörgedezik, így az én keresztény Istenem felett egy másik elnök áll...

Mi kipcsakok sokan lehetünk, és önkormányzatunk is van! A főváros IX. kerületében még nem biztos, de a XIII.-ban mindenképp! És eddig azért voltunk szinte láthatatlanok, mert azt hittük, a törökök földjén irtják a kereszténységet! Legalábbis 150 évig úgy tűnt, és mintha mostanában is ezt hallanánk a törökökről szóló hírekben és a magyar migráns-politikában...

Kicsit azért most összezavarodtam... Mert mostantól már iskolánk is lehet itt, hála az Istenfelettiek megállapodásának, de most akkor ott mit fogunk tanulni? Kiderül-e majd például, hogy kirángatni az autómból és lelőni engem – miután megerőszakoltak, és a hajamnál fogva odakötöztek a saját kocsimhoz – az a kereszténység vagy a megbocsátás jegyében lett mostantól dicséretes dolog, és hogy az magyar kereszténység üzenete lesz vagy kipcsak hité?

Sajnos ideológiailag még kissé képzetlen vagyok... Még jó, hogy mostantól lesz egy iskola erre!