Sokan tették fel a kérdést az elmúlt órákban: minek kellene történnie ahhoz, hogy nálunk lemondjon a kormány… Nos, a rövid válaszom: csodának!

A kicsit hosszabb pedig: ha nálunk is minden ilyen bukás után kiírnák az előrehozott választást, akkor hetente kétszer járhatnánk ikszelni, ők meg nem győznék a manipulálást… - hát kinek hiányzik az?!?

Nálunk egy ilyen kaliberű dolog már lassan az ellenzéket sem indítja be, pedig ők aztán igyekeznek minden gumicsonton hosszan elrágódni! Nemhogy lemondást vagy kirúgást, pláne új választás kiírását, de lassan egy bulvárfőcímet sem érdemel ki itt egy hasonló sztori!

Azt gondolom, hiába bontották el a határ drótkerítését, ha a korlátok a fejekben még mindig mintha vasbetonból lennének, és egyre masszívabban állja útját a gondolkodásnak! Márpedig így lehet, hogy Magyarországot csupán néhány méter választja el az osztrákoktól, Ausztria, és az a hőn áhított, fejlett – és főként: szabad! – Nyugat továbbra is fényévekre marad tőlünk…

És most jöhetne a keserű konstatálása annak, hogy – ha mégis történnének csodák, és valamibe belebukna a jelenlegi „kormányzás” (nem fog!!!) – ki a fészkes fene lenne képes/alkalmas itt egyáltalán bármit is tenni?!? Csakhogy ezúttal egy sokkal fontosabb kérdést tennék fel: ki a fészkes fenétől várjuk, hogy a saját fejünkben rendet tegyen???

Mert kormányok, diktátorok, hősvezírek jöhetnek, bukhatnak, kerítések épülhetnek, megnyílhatnak – a szabad gondolkodásnak gátat vető kerítést nekünk magunknak kell lerombolni.

Vagy: azt is!