Sajnos nem mondhatom, hogy „bírom ezt a nőt”, de ez most nem számít… Most csak az a fontos: mi az ország érdeke, és ezért hajlandó vagyok kompromisszumokra: akár mellé is állnék! Csak épp…
Azért nem bírom, mert azt gondolom, hogy nem a józan ész diktálja tetteit, hanem a helyzetet kihasználva próbál olyat tenni, amivel kicsit felhívhatja saját fontosságára a figyelmet. Számomra ez nem túl szimpatikus, ráadásul csak akkor sikerülhet, ha érdemben tudna tenni valamit... A próbálkozást errefelé nem nagyon díjazzák!
Tenni valamit, lassan ott tartunk, hogy "bármit"! Mindegy, kinek mi a motivációja: a mindenkinek járó 15 perc hírnév - vagy egy mondat a történelem lapjain, ha előre haladunk vele, akkor nem számít!
Azt mondtam, nem nagyon bírom – egyszerűen azért, mert nálam elvárás, hogy az, aki ezreket képvisel, az a megfontolt józan ésszel legyen köszönőviszonyba legalább, és ne a gyerekes „dafke” vezérelje tetteit. Mégis úgy tűnik: ő a pozitív példa, aki legalább tesz valamit! Kár, hogy azt az egyszerű alapszabályt sem veszi figyelembe, amelyet gyerekeim már a könyökükön is éreznek:
azt csinálsz, amit akarsz, csak tudd, hogy mit akarsz – és azt csináld!
Rendben, ez egy klasszikus Mammy-idézet... nem ismerheti! De ettől még felfedezhetné...
Nagyon hálás vagyok azért, hogy – sok politikussal ellentétben – ő legalább próbál tenni valamit, bármi is a motivációja! Nem mindig jót, nem mindig jól, de tesz valamit! De ha kicsit végig gondolná a dolgokat, legalább azt, hogy mit szeretne elérni, és mi kell ahhoz, hogy elérje, akkor sokkal hatékonyabb lehetne! Még talán a törikönyv-bejegyzés is elérhető távolságba kerülne…
Jók ezek az „élőzések”, kellenek – ezúton is hálás köszönet Tordai Bencének, aki „bevezette”!!! – hiszen így tisztább képet láthatnak azok, akik figyelemmel követik. Azt is tisztábban látják, hogy mi történt, ahogy azt is: melyik média mit hoz le ebből, melyik párt hogyan tálalja a történéseket. És ez fontos! Sajnos azt is mutatja, ha következetlen valaki…
Mutatja például, ha nem érvel, hanem frázisokat puffogtat. Láthatóvá teszi a határait, meddig mer „elmenni”. (Kedvencem, amikor Papp Dániel lement hozzájuk, és ott ugyan nem sikerült sarokba szorítani, de ahogy távolodott, úgy emelkedett a hangerő és a harci kedv!) És ez nem mindig előny!
Épp ezért lenne fontos, hogy végre eldöntse: mit is akar… és még az is lehet, hogy ha a cél közös, többen állnánk mellé, bármilyen is az út!
Nem szoktam névvel viccelődni, de régi bölcsesség: aki nem tudja, merre akar menni, annak semmilyen Szél sem jó! Az emberek egy jelentős része a célt már mintha tudná - épp csak vezetőt nem talál, aki mögé felsorakozhatnának, mert mintha mindegyik mással lenne elfoglalva!
Tudom, nehéz lehet úgy élre állni, hogy amint kiderül valami, az ellenfél hamarabb „lecsap”, mint a terv eljuthatna az érintettekhez. Nem lehet könnyű így! De sokan vagyunk, akinek nem elég cél, hogy fúj a Szél… – ellenben baromira kéne már egy tornádó, hogy kicsit megtisztuljon a levegő, és ha lehetne: a közélet!
