Basszamegazég!
Nem, nem szokásom ez a stílus, most azonban ez a visszafogott verzió!!!
Nem tudom, hogy a kormány egészségpolitikájától, vagy az ellenzék szörszálhasogatós-szájtépős semmitevésétől érzek nagyobb késztetést, hogy viszontlássam a vacsorámat...
Azt tudom, hogy már naponta futok bele olyan bejegyzésbe, hogy valamelyik barátom, ismerősöm műtétre várva arra kér, dobjak már egy kis vért a nevére! Amellett, hogy bárcsak segíthetnék, de sajnos nem adhatok, és hogy aggódva figyelem sorsukat (és eszembe jut, hogy az "öregség első jele, hogy esküvők helyett temetésekre hívnak") szóval mindezek mellett a guta megüt ezektől a bejegyzésektől! Mert nem értem! Ez legalább működött! Jól! Kiválóan! Tudom, hiszen ez a rendszer adott új esélyt nekem is az életre!!! De nekem szerencsére még nem kellett a barátaimtól kérni: kaptam! Idegenektől! Mert szükségem volt rá - s talán mert még szükség volt rám!
Nem is az a bajom, hogy a barátaim segítséget kérnek - ez természetes -, de hova lett az a jól működő rendszer, amelynek sokezredmagammal az életemet köszönhetem?!?
És hol a határ??? Eleinte csak egy kis kaját kellett vinni a betegnek a befőtt mellé, aztán fájdalomcsillapítót, végül már minden gyógyszert, kötszert, és most már a vért is?!? Szikét még nem? Az orvost még nem? Vagy azt nem visszük, csak "vesszük"?
Értem én, hogy a kormány szerint csúcsra jár az egészségügy, és hogy az ellenzék szerint minden rossz, amit a kormány csinál - de amíg ők szájkaratéznak, addig szép csendben teljesen szétrohad a rendszer!
Pár napja a László kórház egyik "új" épületében éreztem, hogy mintha egy sikátorban járnék...
Tegnapelőtt éjjel ételt vittem a Tétényi úti kórházba... Egy lánynak, aki a balesetet szenvedett barátnőjére várt - akkor már 16 órája!
Tegnap elment egy barát, aki talán eredményesebben harcolhatott volna a bajával, ha időben felismerik, és nem kezelik félre hónapokon át!
Ma még nem mozdultam ki... csak egy véradást kértek tőlem, és hogy segítsek a János kórházat megkeresni: ugyanmár hagy csinálják/csináljuk meg társadalmi munkában(!) az egyik betegteraszt, mert ocsmány, és nagyon nem így kellene kinéznie! De válaszra se méltatják a kezdeményezőt...
Nem tudom, a politikusok mit csinálnak - én naponta szembesülök azzal, hogy itt sokkal nagyobb a baj, mint azt gondolják, pedig szerintem nincs épeszű ember, aki a magyar egészségügyet jónak látja!
Mi kell még ahhoz, hogy felébredjen valaki? Hány embernek kell még szenvednie, meghalnia ahhoz, hogy valaki egy picit is akarja a változást?!? És ezek jellemzően nem is pénzről szólnak! De életekről...
És ha épp beteg vagy, nem tudsz perkálni, ha csak annyi pénzed van, hogy közkórházba menj (akkor annyit is érsz) - inkább: dögölj meg, Kedvesem!
Utóirat: a bejegyzés előtt kezet mostam! Utána is fogok! De nem hiszem, hogy ennyi lenne a megoldás...