Egy Krónika beszámoló, tavaly év végéről:
...a nemzetpolitikában „középre és lefelé” kell célozni, tapasztalta szerint a magasan képzett értelmiségi rétegek megtalálják a maguk útját magyarként a Kárpát-medencében. Az alsóbb és középszintű csoportokat ugyanakkor olyan nemzetpolitikával kell segíti, amely szerint magyarnak lenni felemelő érzés, sőt kifizetődő is. „A következő évek egyik nagy eredménye lesz, hogy a magyarok azt fogják tapasztalni: szélesebb fejlődési, foglalkoztatási, jövedelmi, iskoláztatási lehetőségekkel rendelkeznek, mint korábban” – jelentette ki a miniszterelnök.
Nemes gondolatok! Voltak mostanában ennél szebbek is, hiszen áprilisban Választások voltak, kellettek a voksok. Érthető.
Csak egy kérdésem van: hol van ez a támogatás, ez a "veletek vagyunk", a "részünk vagytok" akkor, mikor épp nem csak hangzatos szavakra, látványintézkedésekre, pénzmosást támogató beruházásokra van szükség, hanem arra, hogy kiálljanak az emberekért?
Jogerősen öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a román legfelsőbb bíróság a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) terrorizmussal vádolt székelyföldi tagjait, Beke Istvánt, a HVIM kézdivásárhelyi elnökét és Szőcs Zoltánt, a HVIM erdélyi szervezetének vezetőjét – írja az Origo.
Ennyi. Ez volt a "hivatalos" MTI hír!
Hol volt a Magyar Állam, a magyar diplomácia, amikor kihirdették például a "két magyar terrorista" ítéletét? Vagy amikor az emberek utcára vonultak, hogy tiltakozzanak ellene? Csak nem a Ferencváros - Belgium elődöntőjére készültek?
Ja - hogy ezek az emberek és a barátaik elég jól láthatóan nem a Fideszre szavaztak volna, hanem kicsit jobbra, és akkor már nem számítanak?
Nincs több kérdésem...
Hatvannégyvármegyések... Tényleg: akkor ki a fenét érdekelnének? Az az apróság, hogy általában a magyarság megfélemlítését szolgálja ez az egész cirkusz - ne zavarjon senkit! Legkevésbé azokat, akik az összetartozásunkat hirdetik! Se az, hogy elvben alapvető emberi jogunk megválasztani nézeteinket. Nekem se feltétlenül "szimpi" nézetek, de nem is tisztem megítélni őket: két emberről beszélünk ugyanis! Két életről! Ez nem pártpolitika!
Azért ma este, ha a Parlament felé járok, megnézem, ott virít-e még a székely zászló, hogy láthassa mindenki: "veletek vagyunk"!
