Megható idézetek jelennek meg sorra az ellenzék által – kissé hisztérikusan – kritizált újdonsült NAT-szereplők tollából. Kinek ne olvadna egy pillanatra a lelke, amikor szeretteinkről, az otthon melegéről olvas olyan gondolatokat, amelyekkel bárki szívesen azonosulna – különösen azért, mert nincs benne semmi konkrétum, így mindenki kicsit a magáénak érezheti. „És ezt akarják tiltani a lipsik?!?” – teszik fel mellé sokan a kérdést… és ezzel egyben igazolják is önmaguk számára a szerzők létjogosultságát a tananyagban.

Nos, egy mohos tetejű kis ház, négy szobával – különösen a mai világban – valóban olyan dolog, amire sokan vágyunk. És sokkal kevesebbünk számára elérhető, mint Wass Albert korában, pedig akkor még nem CSÓKolt arcon senkit az Állambácsi. Ez bizony vágyálom marad a többségnek! De talán nézzük, miket írt még a szerző, mondjuk a Patkányok honfoglalásának zárómondatát:

„És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.

Ti is gondolkodjatok, s asszerint cselekedjetek!”

Ki a fene szeretne patkányokkal együtt lakni – hát nem igaz?!? Ezzel is könnyű azonosulni, még talán jobban, mint a mohos háztetővel. És mióta barátok kezébe került a rágcsálóirtás és a köztisztaság, azóta akadt is bőven rá példa, hogy megállapíthassuk: ki kell irtani mielőbb őket!

Mármint a rágcsálókat, természetesen! Bár erős gyanú ébredhet az emberben, hogy a patkányok esetleg csupán metaforái egy emberi közösségnek… És nem csak a mohos házikót kell megvédeni tőlük, hanem lehetőleg minden házat! Na de kik lehetnek azok a patkányok? A melegek? A cigányok? A zsidók? A migránsok? Esetleg a pirézek? Jelölt van bőséggel...

Nos, ilyenkor segít eligazodni, ha az olvasó ismeri a szerző életét. Mert akkor pillanatok alatt választ kaphat erre a kérdésre… Valamint eldöntheti, hogy ujjongva bólogat vagy hisztérikusan tiltakozik, ízlésének, intelligenciájának, hitének függvényében. Legalábbis az olvasók többsége eddig így reagált, ami valahol érthető, hiszen csak a szélsőségesen reagálók érezték kötelezőnek, hogy elolvassák, értelmezzék és "véleményt alkossanak róla", azaz csatlakozzanak valamelyik táborhoz.

Mégis azt gondolom: olyan világban, ahol az embernek szabad a szólása, és szabadon alkothat véleményt, ott helye van akár a Patkányok honfoglalásának is… Nem a NAT-ban, de helye van!

Mostantól azonban a szerző is a kötelező tananyag része! Ami azt jelenti, hogy ez a kérdés – mármint, hogy kik is azok a patkányok – minden gyermekben felmerülhet akár, miközben megválaszolása – életkori sajátosságaik, tapasztalataik hiánya miatt – önállóan még aligha sikerülhet. Majd ebben is felvilágosítják egymást?

Gyermekeink véleményét két dolog fogja meghatározni: vagy az, hogy az irodalomtanáruk melyik csoportba tartozik, vagy az, hogy esetleg a szüleik melyik tábort erősítették. És valamiért azt gondolom, hogy ez veszélyes víz…

Veszélyes víz, mert számomra nagyon is ijesztő azoknak az indulatoknak a mértéke és a mélysége, amelyek belengik hétköznapjainkat! Különösen akkor, amikor egy ártalmatlan véleménykülönbségért már megkaphatom itt egy idegentől, hogy „lőjem magam a Dunába” – mert létezésem egy ellentétes vélemény mellett felesleges és kerülendő, de arra már – vagy még? – lusta, hogy ő tegye meg…

Nos, ez akkor is zavarna, ha egy mohos tetős házikóban éldegélhetnék békésen… Így azonban csak ismétlem a szerzőt:

"Ti is gondolkodjatok, s asszerint cselekedjetek!”

Így – ebben a kontextusban – már talán nem is olyan ijesztő!