…kicsit jobban megválogatnám a szavaimat, mert igen, az az ominózus mondat önmagában – az bizony erősen félreérthető. És pont neki tudnia kellene, hogy Gyurcsány ominózus beszédéből is csak az lett kiragadva, ami ellene fordítható volt, senki nem foglalkozott szövegkörnyezettel, mondanivalóval.

…nem kérkednék azzal, hogy nem kérek bocsánatot, mert ebből megint csak azt emelnék ki, hogy én bezzeg erre sem vagyok képes, de minden létező – na jó: és ellenzék számára is elérhető – felületen magyaráznám, hogy mit mondtam és miért mondtam, mert volt annak értelme, csak rosszul volt becsomagolva.

…talán mégis elgondolkodnék, hogy jó irányban haladok-e a rám bízott tisztség ellátásával vagy esetleg tényleg le kellene mondani a posztomról? Ha egyszer ezt egy tüntető tömeg is követelné tőlem...

…végül kiadnám az alábbi közleményt:

Én, Niedermüller Péter hiszek a demokráciában! Ezért haladéktalanul lemondok, amint Orbán Viktor lemondását követően valaki visszaállítja annak intézményét!

Most mond, mit vesztenék… egy posztot? Egy országért?

De én nem Niedermüller Péter vagyok! – csak egy lakó a választókörzetéből.

És különben is: hozzon a franc áldozatot egy olyan országért, ahol az ellenvéleményt csak fenyegetéssel, erőszakkal, döglött patkánnyal tudják kezelni!

(A riport lényegi része 22:08-tól indul)

Utóirat:

A kormány nem tűri, ha valaki kilóg a sorból, ha „más”. Nyíltan deklarálja, milyen a „jó magyar”, a megfelelő vallás, az elfogadható család. Ezzel párhuzamosan a többit kizárja a sorból! Ne légy „szingli”, buddhista, meleg, menekült, ellenzéki, hajléktalan…

Az a gondolatmenet – ha nem csak a mondatot nézi valaki – arról szólt, hogy ha egy közösségből kivonunk szép sorban mindenkit, aki valamiért „más”, akkor a végén ott marad a korábban deklarált közeg, ami attól lesz ijesztő, hogy ennek a közegnek a magjában találod azokat az embereket, akik eldöntötték, ki maradhat, és akik nem tűrik el a másságot, és ha nem tetszik nekik aki vagy, vagy amit mondasz, akkor egy rossz pillanat és jó jogszabály kell...

...és egy vonaton találod magad a hitedért vagy az elveidért. Ami tökmindegy, hogy Auschwitz vagy a Gulág felé halad, a lényeg, hogy két dolgod nem lesz: választásod és visszautad. És az, hogy a történelemnek ezek a bűzlő mirigyei itt illatozhatnak a holnapunk árnyékában – ez igenis ijesztő! És…

… Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

(Martin Niemöller)