Citromfába harapva
Hétfő van. Tényleg szeretnék hinni benne, hogy egy új, reményteli hét kezdetét jelenti – de még nem tudok semmire gondolni! Így ennek a reggelnek egyelőre az az egyetlen érdeme, hogy véget vetett egy pocsék éjszakának…
Fáradtan, elcsigázva ébredtem – mint mostanában mindig. Az az átkozott óra pedig…
Megvilágosodtam: Je Suis kipcsak!
Keresztény ország vagyunk – vagy mi’fene... Tudom, mert már fiatalon is azt hallgattam: “Térdre, imához!” – méghozzá egy olyan embertől, aki sosem hazudik! Gyerekfejjel – az átkosban, ahol állítólag üldözték a vallást – jártam hittanra, még ministrálni is. A magyar tanárunk pedig folyton a Bibliáról…