Vasárnap dél... Csöngetnek! Két fiatal srác áll a kapuban, kezükben mappával.
- A FIDESZ-től jöttünk, csak azt akarjuk kérdezni, számíthatunk-e a szavazatára?
A szavazatomra, ami tudtommal (még) nem publikus. Ami senkire nem tartozik, csak rám, és a lelkiismeretemre. Hogy névvel, vagy név nélkül jegyezték volna válaszomat, azt nem tudom, csak azt, hogy a címemet már tudják. Be is húzták a strigulát a megfelelő helyre távozáskor!
Rossz érzés fogott el. Pedig nem mondtam nemet, csak annyit, hogy "mi nem itt szavazunk" - de ugye: aki nem elég hangosan mond igent, az mostanában egyenlő azzal, aki nemet mond!
Vajon hányan mondják nekik mosolyogva, hogy "persze" - és húznak máshova X-t, vagy épp félelmükben akár tesznek is rájuk egyet...?
Rossz érzés fogott el. Pedig nem mondtam nemet, csak annyit, hogy "mi nem itt szavazunk" - de ugye: aki nem elég hangosan mond igent, az mostanában egyenlő azzal, aki nemet mond!
Vajon hányan mondják nekik mosolyogva, hogy "persze" - és húznak máshova X-t, vagy épp félelmükben akár tesznek is rájuk egyet...?
És vajon hányan mondják nekik, hogy semmi közötök hozzá? Ami ugyan a szemükben egyenlő a nemmel, hiszen náluk összetartás van...
Kérdések... válaszok nélkül!
Kérdések... válaszok nélkül!
Miközben épp a 30. évfordulóját ünnepeljük annak, hogy - állítólag - már nem kell félni ha válaszolunk egy kérdésre, és szabadon választhatunk!
