Madarat tolláról, embert barátjáról – szólt a régi bölcselet… A mi drágajó miniszterelnökünk hiányozhatott a magyar óráról, amikor a közmondásokat vették éppen, és a nagymamája se mondogathatta olyan gyakran, mint az enyém – ez lehet az oka, hogy a korábban kiváló munkát végző PR stábja ellenére valahogy mindig homokszemek kerültek a VIP listájára… Szüleinket az Isten adja, barátainkat magunk választjuk – nézzük: kiket gyűjtött maga köré szép hazánk legkiválóbb vezetője!

Már az iskolapadban igyekezett megalapozni a megfelelő társaságot, és igazán kiváló munkát végzett! Ennek köszönhetően egyetlen kolesz-szobából sikerült összehoznia később az ország főméltóságait! De már korábban is jól választott barátot, hiszen a nemzet gázszerelője és elsőszámú vállalkozója már kicsi korától mellette állt. Hiába a szegény sors, a nehéz gyerekkor, az apai bántalmazás, azért jó körökben mozgott legalább!

Érthető, ha maga is gyors karriert futott be, a támogató barátok között ugyan felbukkant egy-egy fura alak – valami Josip Tot, meg Kaya Ibrahim, meg ilyenek – de csak a holdudvarral tudták összefüggésbe hozni, így természetesen ez nem (ez sem) zavarta meg politikai pályafutását. Meg az erkölcsi bizonyítványát sem… Tíz évi nyomozgatás után sem sikerült eljutni egy vádemelésig, hála a barátoknak…

Hogy kik ültek mellé a régi rendszerből – arról hosszan lehetne mesélni, de a legkínosabb részek a FIDESZ-nek köszönhetően titkosítva lettek, így csak az arcok és eszmék váltakozásaiból lehet következtetni arra, hogy „a múltat végképp eltörölni” igenis lehet… Meg a jelent is, ha úgy alakul! A jövő pedig nagyon biztató: egy miniszterelnök barátjának lenni ugyanis roppant kifizetődő! A brancsban a multimilliomosok egy főre jutó aránya kettő! De hát gazdagnak lenni nem törvénytelen, minden másra ott a MasterCard – ahogy a reklám mondaná! Bizonyítani pedig egy másik barátnak kellene az ellenkezőjét… Szerinted?!?

Időnként persze kiderül egy-egy barátról, hogy megtévedt esetleg, de a barátság olyan, mint a házasság: jóban-rosszban együtt! Például Pecináról is – ő volt az ember, aki végre segített kivégezni a Népszabadságot – kiderült, hogy hűtlen kezelés és csalás miatt 22 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és 288 ezer euró pénzbüntetés befizetésére ítélték. Na, bumm! Zaid Naffa, a jordániai csodavállalkozó is megbukott az átvilágításon, de nem is kapott állampolgárságot, hiába kérte! Igaz, ettől még kedvére járkálhat a magyar Parlamentben, akár díszvendégként is. De az igaz barát nem foglalkozik ilyen apróságokkal, még családon belül is előfordulhatnak ilyenek! Persze, nem a miniszterelnök családjában, ők feddhetetlenek! Hiába is próbálnék bármit mondani rájuk, csak sötétben tapogatózom! Tiszták és fehérek, mint a hóember! Mint mondjuk az Olaf, a Jégvarázsból...

Térjünk is inkább vissza a barátokra! Akikkel néha persze előfordulhat, hogy összevitatkoznak, de a szövetség, az évek, a közös múlt azért ilyenkor is köteléket biztosít. A többség – némi mosolyszünetet követően – visszatérhet, esetleg kis külszolgálat után... Ha pedig akkora a harag, hogy mégsem, akkor (gecire) mindegy, hol folytatja pályafutását!

Szerencsére a barátok száma többnyire csak nőtt: a hazai tábor egységes kiállása mellett egyre több külföldi barát is felbukkant. A szomszédja például az a Ghaith Pharaon lett, akit nem csak csalással, fegyverkereskedelemmel, prostitúcióval vádolnak sok más mellett, de terrorizmus támogatásával, sőt: illegális bevándorlás elősegítésével is… De hát: halottakról jót vagy semmit – így róla már nem beszélünk! De ha már bevándorlás...

Ezek a fránya migránsok jönnek itt az útleveleikkel, de szerencsére a sokmilliárd forintból felhúzott és őriztetett kerítés megment minket tőlük! Illetve: azt gondoltuk… vagy gondolták sokan, hogy mi aztán biztonságban vagyunk! Jó, ha útlevéllel, érvényes vonatjeggyel nem is, de jópénzért államkötvényt vásárolva azért jöhettek páran eddig is! A nagy számok törvénye alapján be-becsúszott néhány bűnöző is, hát Istenem… Nagyobb baj, hogy azt hittük: a kerítés és az odavezényelt katonák-rendőrök hada megvéd minket, erre kiderült, hogy még egy útlevelétől megfosztott körözött bűnöző is simán átslisszanhat rajta!!! No de ilyet…

Hát igen, a barátok… Jó, ha van az embernek, kiváltképp, ha az illető éppen miniszterelnök valahol! Simán megszervezi, hogy néhány diplomata megsegítse őt a bajban. Mert van az úgy, hogy az ember az egyik pillanatban még miniszterelnök, a másikban meg szökésben lévő elítélt… és olyankor bizony jól jönnek a barátok!

Ha már elpufogtattam néhány közhelynek számító (a mondás szerint épp ezért igaz!) gondolatot, akkor azzal is fejezném be: minden jó, ha jó a vége!

És bár nehéz néha elhinni, de barátok ide vagy oda – egyszer minden véget ér…