Nem temetni jöttem a demokráciát… Miért is tenném? Hiszen itt minden rendben van! Szabadság, béke… még én is járathatom a szám! Igaz, onnan szoktam tudni, hogy egy-egy blogbejegyzésem kikerült valahova, hogy az 500. olvasás után azonnal megjelennek a gyalázkodó bértolnokok! És igaz, néha vannak érthetetlen megtorlások: vagyonvizsgálatok, rejtélyesen megtagadott útlevél, folyamatos hatósági fricskák… Talán csak véletlen – vagy talán a drága pénzen megrendelt kulcsszavak segítenek a véletlennek?!? De a lényeg, hogy én legalább még tehetem!
Világszerte közel 400 média dolgozó nem teheti, mert épp börtönben van. Ennél persze jóval többen, de hivatalosan ennyien vannak, akik a munkájukért kerültek oda. Nem is olyan sok! 74 közülük a baráti Törökországban várja szabadulását, vagy hogy leteljen az életfogytiglanja… Szívás! Na ugye, milyen jó nekünk?!?
És nekik is, mert ők még élnek! Csak ebben az évben – eddig – 45 újságírót öltek meg, mert végezték a munkájukat. Negyvenöt ember, aki arra szánta életét, hogy tájékoztasson, leleplezzen, rávilágítson dolgokra, de az idei karácsonyt már nem töltik szeretteikkel, mert megölték őket! Tehetik, sokszor minden következmény nélkül… Mert ez egy ilyen világ! 1992 óta 848 újságírót öltek meg büntetlenül…
November második napján nem csak azért emlékezünk rájuk, mert már nincsenek közöttünk – ez a nap világszerte az újságírókkal szembeni bűntettek büntetlensége elleni küzdelem nemzetközi napja lett…
Hogy ez Magyarországon miben nyilvánul meg? Nem tudom! Mert ugye, egyelőre itt csak Mindszentek van, meg Halottak napja…