Nem is értettem, miért nem mentem be a házba... Talán az ösztöneim súgták, hogy vár rám itt valami, talán csak fáradt voltam ahhoz, hogy megmozduljak! Sose bírtam a szelet, és ez most épp hatalmas erővel kezdte korbácsolni a kertet! Én mégis maradtam...

A hang és a látvány is egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző! Mintha egy keményebb banda koncertjén lennék... De csak a természet döntött úgy, hogy megmutatja hatalmas erejét - nehogy az emberek tovább mélyítsék magukban a hitet, hogy ők irányíthatnak itt bármit is... Repültek az elöl maradt szerszámok, a cserepek, itt-ott egy repülő papírszemét, zacskódarab fokozta a koncerthangulatot, és hívta fel egyben a figyelmem arra, hogy meglehetősen hanyagul lett elpakolva!

- Biztos mindjárt vége - gondoltam, és szorosabban bújtam a takarómhoz, ám a szél csitulás helyett újult erőre kapott! A hintaágy - ahol lapultam - furcsa táncba kezdett, ami egy pillanatra ijesztőnek tűnt, de mint a vidámparki hullámvasúton ülve szokás. valami furcsa élvezetet is jelentett egyben. 

Néhány esőcsepp kezdett furcsa ritmust kopogni felettem a ponyvatetőn, ettől a szél süvítésével már valóban különleges koncertté kezdett avanzsálni, és már nem csak a hintaágy, hanem a fák is táncra perdültek! Az égi fuvallat ugyanis a virágba borult fákat vette célba: szirmaikból különleges hóvihar látványát varázsolva elém. A hajam és az eredetileg meggyszínű takaró megtelt sárgába borult virágokkal...

Hiába tűnt vadnak a vihar, az ágak mintha hálásak lettek volna, hogy megszabadítja őket a feleslegessé vált részeiktől... A következő pillanatban leszakadt az ég! Az eső zuhataga már önmagában is alaposan megmozgatta a levegőt, amely a ponyva biztonságában ezerféle virágillattal fűszerezett ínyencségnek tűnt... Egyre jobban élveztem a helyzetet! Már-már megmagyarázhatatlan eufóriával töltött el az egyébként elsőre kifejezetten ijesztő helyzet!

Tombolás és megtisztulás - amit csodás megnyugvás követ! Pont mint a koncerteken, amikor a zene hatására minden indulatodat kiadva azt érzed: megkönnyebbültél... Kiadod a feszültséged és eggyé válsz a zenével!

Igen, ez az az érzés... erre hasonlít a legjobban! Csak épp ezúttal a természettel olvadtam össze! Része lettem egy pillanatra...

Épp csak annyira, hogy érezzem: mennyire eltávolodtunk tőle...