Mi tagadás, fázós vagyok… de ez most más! Csontomban érzem a hideg szelet, a sűrű permetszerű havaseső mintha szilánkok ezreivel dobálná az arcomat! Görnyedek, már szinte magzatpózban próbálok védekezni a hideg ellen, miközben sálammal védeném az arcomat… Óráknak tűnnek a másodpercek, a kezem már merev a hidegtől, az agyam próbál a segítségemre sietni: mikor már úgy érzem, nem bírom tovább, a forróvízzel teli kád emlékével melengeti lelkemet! Egy kádnyi?!? Egy bögrényiért eladnám a lelkem, csak végre már legyen vége…
A távolban megpillantom az autót: már csak méterekre van az enyhülés!
Reszketve fogom a kulcsot, próbálok csendben beszállni - nehogy felébresszem a járda szélén épp elszunyókált hajléktalant...