A disznó viccekért sokan rajonganak, ez azonban már inkább kész röhely! Mert valahogy mostanában kicsit sok itt a disznóság!

Értem én, hogy az ország miniszterelnöke akkor sem foglalkozik disznóvágással, ha kedvenc időtöltése a kolbász töltés – persze a foci után. Hogy éppen melyik disznó a soros, az meghaladja figyelmének lehetőségeit.

Szerencsére ezért (is) vannak miniszterei, akik ha a vágással ugyan szintén csak néha foglalkoznak, de milliókkal képesek támogatni, hogy egyes disznók – igaz, nem az épp sorosak – jól érezzék magukat!

Nem, nem a politikusokról beszélek, és ha az édesanyjukat emlegetem, akkor is csupán azért teszem, mert közülük egyik 87 évesen épp annak a cégnek a tulajdonosa, amely egyes disznók jó tartásáért felelős. Mert ahogy vannak magyarabb magyarok, hazafiabb hazafik, úgy vannak kis hazánkban disznóbb disznók is! Akiknek jár, hogy jobban érezhessék magukat, némi adóforintokból kifizetett, vissza nem térítendő támogatásokból csepegtetve. Persze eddig is tudtuk, hogy ez így működik, csak azt nem gondoltuk, hogy ez nálunk még a disznókra is érvényes – csak azokra az emberekre nem, akik kívül esnek a miniszterelnök baráti vagy családi köréből. 

De ebben az országban úgy látszik, bármilyen disznóság megtörténhet… mi pedig csak csendben reménykedhetünk: egyszer nem a disznó lesz a soros!