A Viasat csatornáján már második szériája fut az Éden Hotel című valóságshow-nak. Tegnap sajnos utolértem egy epizódját.

Megátkizottak! Nem, ez nem elírás, hanem egy új mozaikszó a szótáramban, melyet az ominózus epizód jegyzett bele, és amely egyszóval fejezi ki a műsor lényegét. Összezárt emberek napi 24 órában egymással meg-, át- és ki. Azt!

A műsor felvilágosított, hogy mekkora barom vagyok, mikor azt feltételezem, hogy munkából meg lehet élni, sőt: az életnek a szaporodáson kívül a produktum előállítása lenne célja. Baromság! Amikor lehet úgy is luxuskörülmények között élni, hogy ezért még neked fizetnek – akkor már megbocsáss, de ha te a kenyeret is alig tudod megvenni, akkor te vagy a hülye! Legalábbis nekem ezt üzente ez a műsor – de mázlim van: hozzá is kezd a tanításomhoz.

Például ódon módón számomra valami romantikus izét jelentett a párválasztás. Izzó tekintettel, első randival, meg ilyenekkel. Most végre megtudtam, hogy ehhez kell egy világító levél, amely utasít, és utána be kell kiabálni, hogy „Ki vállal engem?”. És lesz pár! Vagy nem, de akkor kell „Miazhogynem” – és már kész is a párválasztás. Szabad az út feladathoz, ágyhoz. Persze előfordulhat, hogy valakinek a váltás nem tetszik, de van annyi ingyen pia, hogy ilyenkor seggrészegen emelje tovább a műsor színvonalát.

Külön izgalom volt a műsorban az a Guinness rekord, amelyet Anikó állított fel, a „szar” szó 5 perc alatt történő mondatba foglalásával. De megtudhattam, hogy egy fiú foglalkozása elsősorban illuzionista, vagy táncos, esetleg chippendale. Maximum tűzoltó. És az is kiderült, hogy Noémi egy nagy színművésznő, akinek már megmondták, hogy menjen színészeti egyetemre. Alexának pedig, aki társai szerint nem túl okos, homokfóbiája van. Micsoda izgalmak…

Kedvencem azért az az édes megfogalmazása az „öreg”-nek, hogy „nekem még papírszemélyim van”. Nekem is. De mázlista vagyok – az enyém épp lejárt: és a következő epizódra megfiatalodom!

Éden Mammy