Szörnyű látvány! Felfoghatatlan... Nincs rá szó!
De hogy mennyire más a francia mentalitás: az imént hallgattam Macron beszédét. Azzal kezdte, hogy megköszönte a több mint 500 tűzoltónak a munkáját, akik mindent megtesznek, hogy menthető legyen az épület! Majd még többször kihangsúlyozta bátorságukat, hősies küzdelmüket! És természetesen utána - remélve, hogy menthető lesz az épület váza - ígérte, hogy a világ legjobb szakembereit kérik majd fel, hogy megmentsék, helyreállítsák, amit csak lehet... Olyan tisztelettel beszélt róluk, ahogyan az jár nekik! Nem csak a Notre Dame tornyain, hanem szerte a világban! Egyszer talán majd itthon is...
Látogató már nem volt az épületben, amikor kigyulladt, de személyzet még igen: a Húsvéti ünnepeket készítették elő... nem épp így tervezték!
Nem tudok szabadulni a képtől... És közben egy dal szól bennem folyamatosan, amelyet eddig a szépségéért - és Földes Tamás hangjáért - szerettem, most azonban fáj hallani. Fáj, és ugyanakkor elgondolkodtat a szövege...
De jött egy kor: ledőlt a katedrális,
Széthull a világ, barbárhordák megrontják.
Nézzük, hogy vandálok s pogányok dúlják,
A jóslat bevált, porba hullott a világ,
Itt a világ vége már.
A legfrissebb hírek szerint a tűzoltóknak megmentették a szerkezetet, de így is borzasztó nagy a kár...
Általában minden rosszban igyekszem megkeresni a jót... Az ilyen tragédiák esetén nem könnyű! És nem, nem állítom, hogy a (szerencsére nem teljesen) ledőlt katedrális a világvégét jelentené! De talán elgondolkodtat néhány embert... Életről, fontosságról, felelősségről... hitről, világról... Talán ez lehetne benne a jó! Talán...
