Kikerült a kereszt a Parlamentre - hirdeti az Index egyik főcíme. Hogy ez jó hír vagy rossz... ki hogy éli meg! Én elsőre csak álmosan felnéztem: mi van?
Gyerekkorom egyik kedvenc ünnepén keresztről sokáig nem is eshetett szó, hiszen a hetvenes években ez kerülendő volt - de nem is igazán hiányzott. Így is több dolgot ünnepeltünk egyszerre, amit egy magamfajta hatéves megjegyezni is alig tudott. Érdekelni pedig csak a hajók és az ejtőernyősök érdekeltek, a színes kavalkád, a főtt kukorica, no meg: este a tűzijáték! Imádtam! Ezt és a karácsonyt, amikor egyébként el lehetett menni éjféli misére... De ebbe most ne menjünk bele!
Istvánnak nem a szentségét, hanem az államalapítását ünnepeltük. Pont ezért tudott ez az ünnep megmaradni, mert ezáltal mindenkié lehetett! Azt ünnepeltük, hogy létezünk! És az új kenyeret, mert enni is kell - de hogy ki Istennek, ki a pártnak adott hálát ezért, azt nem követték nyomon. A Szent Jobb csak a rendszerváltás után jött képbe, megannyi változás után. Augusztus 20. ünnepét senki nem tudta elvenni tőlünk: ha másképp nem ment, átminősítették - így lett az Alkotmány és a Forint ünnepe. De Alkotmányunk már nincs, a Forintunkon pedig nincs semmi ünnepelni való... Ami azt illeti: a mindennapi kenyerünkbe is sokunknak törik bele a foga!
Ünnepelhetjük azonban az évfordulókat! Például ma 50 éve - igazi ünnepi évforduló - hogy bemondta a rádió: a Varsói Szerződés tagállamai inváziót indítottak Csehszlovákia ellen! A hírre az idősebb, háborút már túlélt korosztály ugyan felkapta a fejét - vélhetően innen ered az a szokás, hogy ha ünnepnap közeledtével "hír" van, akkor fel kell vásárolni a boltokból amit lehet: olajat, lisztet, cukrot... De a többség már akkor olyan volt, mint manapság: csendes közönnyel élte tovább az életét! Lehetne akár a közöny ünnepe is... Na jó: nem akarok ünneprontó lenni! És különben is: a közöny azóta belebetonozódott az életünkbe!
Kikerült a kereszt... Persze, ez fontos! Mert ezen most lehet civakodni megint! Jogos és belefér, mert Szent Királyunkra emlékezünk vele - avagy semmi keresnivalója itt, mert múzeumban a helye, nem királyság vagyunk?!? Két sarkalatos ellenvélemény a reagálásokból. Részemről mindegy, mert engem nem a kereszt érdekel, hanem a tény: egy újabb évforduló! Kereken 80 éve, hogy hasonlóképp ünnepeltek ezen a szép napon. Ez sem zavarna, ha nem lenne ennyire Deja Vu-m... 1938-at írtunk akkor - és az a korszak valahogy nem a romantikus nosztalgiát idézi meg fejemben! Ahhoz mindenesetre kellően rossz érzéseket mozgat meg bennem, hogy ne legyen túl ünnepi a hangulatom!
Kereszt az kell... Tudatosítani kell mindenkiben: ez egy keresztény ország! Muszáj, mert ha csak a tetteket nézzük, ha csak a híreket hallgatjuk - akkor ez tényleg nem derül ki: nem tudom, a Biblia mely passzusa rendelkezik azokról az embertelenségekről, amelyekkel körbebástyáznak minket, de bizonyára én vagyok tudatlan...
Ott egy kereszt. Na bumm... ha már úgyis ott van: mondj egy imát azért, hogy bár a hírek - mint a történelem általában - ismétlődnek, a mentalitás hasonló, legalább a folytatás ne ugyanaz legyen!
És mert ma oly divatos az István a király rockoperából idézni, én is élnék ezzel a lehetőséggel - de talán egy kevésbé populáris, ám annál megfontolandóbb részlettel: