Járom a várost napról napra, és nem győzöm csodálni szépségét! Hol a történelem egy-egy pillanata, hol személyes emlékek köszönnek rám vissza! Csodálom, tisztelem, szeretem! Szeretnék büszke lenni arra, hogy a részese lehetek! Hogy ezt az országot, ezt a csodálatos várost a sajátomnak mondhatom!
...De hallgatom közben a híreket! Igen, elsősorban azokat a csatornákat, amelyek még nem (csak) a kormány üzeneteit közvetítik. Nem sok ilyen van…
…És hallgatom, hogy naponta raknak ki utcára olyan embereket, akik lehet, hogy talán felelőtlenül vettek fel hiteleket, de a tőlük független devizaárfolyamnak köszönhetően sokszorosát kellene visszafizetnie többségüknek. Most mehetnek gyerekeikkel az utcára…
…Hallgatom, a híreket, és kiderül, hogy temérdek az ingyenélő ebben az országban – olyan is, aki szándékosan kerüli, hogy kivegye a részét a közösből, de olyan is akad bőséggel, aki szimplán jó kollégiumba járt, és ezért megtehet (és megvehet) bármit! – és utóbbiak talán kevesebben vannak, mégis nagyobb kárt okoznak! Azt gondolom, ez az ország nem engedheti ezt meg magának! Sok ezren élnek vissza helyzetükkel! De valamiért mégis megtehetik...
...De hallgatom a híreket: ez az ország mégis attól a néhány embertől tagadja meg a falatnyi ételt, akik menedéket kértek itt – mert naivan azt gondolták, hogy még itt is jobb mint náluk! Csakhogy nem elég, hogy menedéket nem kaptak, ráadásként megtiltják a családtagoknak, hogy akik koruk vagy állapotuk miatt hozzájuthatnak némi alamizsnához, azok megoszthassák szeretteikkel azt a keveset… Éheztetni és megalázni! Értem én, hogy nemkívánatos személyek itt… És tény: részemről a badarság emberséget remélni ott, ahol képtelenek az embert látni! De egy magát ráadásul deklaráltan kereszténynek valló országban ekkora embertelen gyalázatot senki nem tűrhetne el!
…Hallgatom a híreket, ahogy tisztességben megőszült, nemzetközileg is elismert tudósokat, művészeket, közéleti személyeket – Embereket! – pocskondiáznak, sértegetnek, rágalmaznak a hatalom képviselői pusztán azért, mert meg merik kérdőjelezni a rendszer működését, kételkedni merészelnek a vezetők egyes döntéseiben! Vagy csak egyszerűen hangot adnak véleményüknek...
…Hallgatom a híreket, és szeretném kitépni a rádiót a helyéről! De, ha a saját fülemet tépem le, a hírek akkor sem változnak! És nem tudom, meddig képes a büszkeség, a csodálat kompenzálni mindazt a mocskot, ami nap mint nap a képembe hullik – akár meghallgatom a híreket, akár nem…
…Hallgatom a híreket, és azon gondolkodom, meddig leszek képes a gyerekeim szemébe vagy reggelenként a tükörbe nézni, mert tehetetlenül nézem mindazt, ami történik, és ezzel önkéntelenül is részesévé válok! Lassan nem csak azt szégyellem, hogy még mindig büszke - de már azt is, hogy magyar vagyok!
…Hallgatom a híreket – minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve… — Csak jó csatornát kell hallgatni! Lassan úgy sem lesz más...