Avagy: legszebb öröm a köröm, amíg a hatóság hagyja!
Rendnek lenni, értem én… A törvény betűje védi a rend éber őrét, és elvileg védi a társadalmat! De hol marad a “szolgálunk és védünk”?!? Hol marad az ember, akiért az egész létrejött?
Évekig viccelődtem, hogy manapság (még az Első Orbán kormány idején) nem divat az ÁVH és a körömleszedés, de az APEH (azóta NAV - vagy NÁVh?) simán tudja pillanatok alatt a legtisztességesebb embert is olyan helyzetbe hozni, hogy inkább nyújtaná önként kezét és körmeit… Fekete humorom nem maradt büntetlen: az adóhatóság - stílusosan - Vaskapu utcai hivatalába igyekezve egy sietős úr az ujjamra zárta a (vas)kaput, amitől leesett a körmöm! Évekig kínlódtam vele, mert begyulladt, és nem tudott helyre jönni… de tegnap végre örömmel konstatáltam, hogy újra mind a tíz ujjamat lehetne manikűrözni, ha időm engedné…
Csakhogy úgy tűnik: én drágán fizetek a fekete humorért! Ma - egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően - belekaptam a kormánykerékbe, ahol is a köröm letapadt, és egy hirtelen mozdulattal feltépte az egészet! Auuu… Igen, baromira fájt, és vérzett, és… igen jelentősen bővítette káromkodási szókincsemet!
Mindez a Hősök tere egyik oldalán, ahol épp fel van túrva minden… megállni egy kis elsősegélyre sincs lehetőség, nemhogy önsajnálatra. Mentem tovább, bár lüktetett a kezem rendesen…
Az M3-as felvezetőjén - 80-as tábla - azonban igyekeztem mielőbb elhagyni, mert ott a vérző jobbkezes vezetés azt mondják, nem a hosszú élet titka… A Nagy Lajos király kereszteződéseiben folyamatosan váltani kell, így a Rákospatak felé akartam mielőbb elhagyni a teret. Túl gyorsan sikerült a szándék: nem vettem észre, hogy egy traffipax épp azt figyeli, sikerül-e a vonalhoz érve 50-re lassítanom! Sajnos a vonalat sem láttam, a traffipaxot sem, a csapat rendőrt sem körülötte - így sikerült 77-tel beleszálljak…
Ez hiba volt! Elismerem… Bár közel sem akkora, mint ha balesetet okozok, vagy ha zsebkendőt cserélnék menet közben, mert átvérzett a korábbi… - szerintem! A rendőrnéni szerint azonban nem!
Mutattam neki az az ujjamat - bár messziről is jól látható volt - és hogy szerettem volna az autó mielőbb lerakni… Meg is állapította, hogy ez kellemetlen lehet - és ezzel kb. ki is merítette minden emocionális képességét! Nem vártam, hogy “elengedjen”, csak azt, hogy - értem én, hogy a 77 több, mint az 50, jó voltam matekból, de - pici különbséget tegyen már az között, hogy “leszarom a törvényt és megyek amennyivel akarok”, meg a “vészhelyzet van, le kell rakni gyorsan az autót” között! Nem sikerült…
Olyannyira nem, hogy előbb meghökkent, majd tiltakozni kezdett: nem akarta engedni, hogy a jegyzőkönyvbe ezt a “kis tényt” - váratlanul vérző jobbkezem miatt igyekeztem elhagyni az autópálya bevezető szakaszát - rögzítsem! Megkaptam, hogy miért nem tettem le az autót (a hol is???) és mentem tömegközlekedéssel… Ez volt a maximum, amit megoldási javaslatnak kaptam, bár kivitelezésének részleteit nem sikerült megtudjam! - Az autópályán?!? - kérdeztem vissza döbbenten a kioktatásra, mire megkaptam, hogy az ott még nem autópálya…
Nem, kedves Farkas Dóra, az még valóban nem az! Kétszer három sáv, középen elválasztva, némi leállósávval időnként, 80-as táblával… Valóban nem autópálya, a törvény betűje szerint! Mondanám, hogy jó, legközelebb otthagyom az autót - de ennyire nem vagyok hülye! Az ugyanis nettó életveszély lenne ezen a szakaszon… Tényleg ezt írja az Ön törvénykönyve??? Mert a józan észé biztos nem…
Persze: a józan ész ebben az országban követte a mamutokat - és még a jégkorszak végén kihalt! Jég… Megyek és jegelem az ujjam kicsit… hátha pályáznak még a körmömre!
És végül: a húsz perc várakozást, vérző kézzel a tűző napon külön köszönöm! Értem én, hogy ezt is meg kell tanulni, de pont ez aggaszt: EZT kell megtanulni?!?
Az ítélet egyébként 30 ezer Ft! Azon gondolkodom, hogy leülöm: pár napig majd reszelgetem ott a körmeimet...Amíg van!
