Sokszor mondogatom: ha létezik a Pokol nevű intézmény - és valóban kénköves tüzek várnak ránk ott - akkor sincs ok az aggodalomra: az emberi szervezet olyan csodálatos, hogy ahhoz is fog alkalmazkodni!

Hogy létezik-e egy másik dimenzió, amely a halál után vár ránk - ma is csak sejtem, pedig volt szerencsém kicsit átkandikálni. De hogy a Pokol létezik, abban már biztos vagyok, csak a címét vétették el: nem a föld alatt, nem az Élet után, hanem itt, a Földön, ebben a létben található!

Ott, ahol ember embernek farkasa, ahol a pénz az isten, ahol semmi nem számít, ha egy kis előnyhöz juthat az ember, ahol - sokszor minden érdek nélkül, akár kedvtelésből is - pusztítanak Földet, embert, életet… ott rosszabb a helyzet, mint ahogy azt egy üstből kikandikálva megítélhetnénk!

A rossz hír az, hogy nem kell mindenféle Sátánt keresni, sem az ő angyalait: mi magunk, önként lépünk a pokol útjára, sokszor valóban úgy, ahogy a mondás tartja: jó szándékkal kövezett úton, olykor tudatlanságból, vagy csak azért, mert nincs más eszköz. Nézz rá bármelyik újszülöttre: ők mind tisztán érkeznek, mi rontjuk el!

A jó hír pedig az, hogy a rossz nem létezhet jó nélkül, a sötét világos nélkül, az árnyék fény nélkül - mert egyszerűen: értelmüket, létüket veszítenék el! Vagyis: ha létezik a Pokol, akkor kell legyen az a Mennyország is, vagy Éden, vagy nevezd akár Paradicsomnak, de léteznie törvényszerű, bárhogy hívod is!

Csakhogy, ha elfogadjuk - és amíg ezt nem cáfolja valaki, addig én erre bíztatlak - ez a sok szörnyűség itt körülöttünk maga a Pokol, akkor felmerül bennem, hogy talán ez a Csodaország is itt leledzik… És ahogy szétnézek: látom a természet tökéletességének megnyilvánulásait, a körforgás csodáját… Látok embereket, akik hisznek a szeretet erejében, akik próbálnak úgy élni, hogy visszarántsanak embereket a Pokolból, hogy mosolyra váltsanak égő sebeket… Látom, hogy bármilyen giccsesnak tartják: ezredjére is el lehet merülni a lenyugvó nap csodájában, mely nem csak látványnak különleges, de egyben reményt is ad, hogy holnap viszont látjuk fényét! Látok sziklából kinövő fákat, semmiből élő mosolyokat, önzetlenül segítő kezeket - és tudom: itt van a hely, ahol annyi csoda várhat ránk…

Igen, egyszerre, egy térben és egy időben van jelen e kettő - talán ezért van az, hogy minden vallás, minden kultúra, minden bölcs meglátás a kettősség jegyében születik és nyer értelmet…

Hogy melyikben élünk? Az főként rajtunk áll! De azt hiszem, egyszerre kell megmártózni mindkét létben ahhoz, hogy értékelni tudjuk, hogy teljesek legyünk, hogy megteremtsük önmagunkban az Egyensúlyt!

Ahogy ezt egy sokkal bölcsebb ember sokkal szebben elmondta már:

"Egyetlen ismeret van,

a többi csak toldás:

Alattad a föld,

fölötted az ég,

benned a létra."

(Weöres Sándor)