2014. június 27. írta: MammyPress Média

Ült már zsúfolt buszon?

Kalandozások a CNG világában

Én ültem! De valami azt súgja: ma nem egészen ugyanazt tapasztalatuk volna… Mert azon a buszon, ahol én ültem ott tisztaság volt, működő légkondicionáló berendezés, megtartott menetrend… Hibátlan, tiszta kárpit, sehol egy graffiti… És még a kalauz sem jegyet kért, hanem mesélt!

Ez a mese akár a Grimm testvérek történeteit is gyarapíthatná: egy autóbuszról szólt, amely nem csak külsőre egészen csinos, nem csak belül kimondottan takaros – de ráadásul végtelenül környezetbarát, csendes, és mindenek a tetejében olcsó az üzemeltetése is! Mondtam, hogy mesébe illő – csakhogy ez mára a valóság volt! Még akkor is, ha szétnézve néhány, a közéletből jól ismert arc tekintett rám, és rajtuk kívül egy rakás fotós és újságíró lett az utastársam, amire azért a Blaha és a Keleti között – bevallom – nem gyakorta esik meg velem, és a tippmixen sem adnak rá túl nagy oddsot!

A sokak által cikizet világoskék szín kimondottan passzolt a belga buszhoz, amely csendesen, és a szokásos kipufogószagot mellőzve gördült ki a megállóból. Gyönyörű jelenség – bár kicsit elszomorodom: ez kéne legyen az alap… A mellette várakozó „piroshetest” szemlélve azonban visszatérek meseországba, és inkább útikalauzunkra koncentrálok – csak ne lássam a kontrasztot!

A kellemes hang arról mesél, hogy mennyivel korszerűbb és gazdaságosabb így közlekedni, és hogy tévhiten alapszanak a félelmek: ez többszörösen biztonságos, és egyáltalán nem robbanásveszélyes, és különben sem propán-, hanem metán alapú gázüzemű jármű. Merthogy ez lenne a dolog kulcsa: a csodabusz egy – immár harmadik, de ezúttal kimondottan a tömegközlekedés számára készült – CGN földgáz üzemanyagtöltő-állomás megnyitójára repít épp minket.

Olcsóbb, biztonságosabb, egészségesebb! Nem is értem – akkor miért nem kötelező? Jó, tudom, a pénz nagy úr, és ezek komoly beruházások. És igazán már annak is örülnöm kéne, hogy van két ilyen hatalmas cég, mint a Főgáz és a BKK – és nem magyarosan acsarkodnak, hanem összefognak és alkotnak – jelen esetben egy új kutat, amely azonban egy új korszak kezdetét is jelentheti a budapestiek közlekedésében…

– Azt szeretném bejelenteni, hogy a földgáz-autózás Budapesten felnőtt! – kezdi megnyitóbeszédét Koncz László, a Főgáz vezérigazgatója. Arcán látszik, hogy tényleg elégedett: – Néhány éve egy egész kis töltő egy egész kis autót kezdett tölteni… – meséli már-már elérzékenyülve, míg eljutunk egy hatalmas kompresszorig, ami immár nagy buszokat indít majd útjára, melyekről mostanra már tudjuk, hogy egy-egy töltéssel akár 350 kilométert is megtehet, kevesebb mint feleakkora károsanyag-kibocsátás mellett.

– Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek – idézte Neil Armstrongot Dr. György István városüzemeltetési főpolgármester-helyettes, ezzel is hangsúlyozva, hogy mennyire korszakalkotó dolognak lehetünk szemtanúi. Mint megtudtuk: augusztusig háromszáz modern autóbuszbusz érkezik a fővárosba, ami azért akkor is hatalmas beruházás – és a jelenlegi buszállományt elnézve: komoly fejlesztés –, ha többségük nem épp „null-kilométeresen” érkezik is hozzánk, de még így is zsenge ifjú a korábban átlagosan is nagykorú járműparkhoz képest. És bármennyire is remélem, hogy ezek mindegyike a csodabuszunkhoz hasonló barátságos jószág lesz, kiderül: sajnos csak 37 „testvére” lesz az érkezők között. Tudom, ne legyek telhetetlen, ez sem kevés – büntetésből rendre utasítom saját magam, és kiverem a fejemből a beszámolóban eredményként elhangzott 1-es villamos felújításával és a FUTáR rendszer kiépítésével kapcsolatos – meglehetősen intrikus – kérdéseimet.

Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ Zrt. vezérigazgatója is nosztalgiázik kicsit: nemrégiben az első – szintén CGN gázüzemű – taxi társaságnál járt hasonló rendezvényen, ahol az volt a gond, hogy hogyan fognak majd tankolni, ha az egyetlen töltőállomáson állandóan buszok foglalják a helyet… – Megígértük, hogy ez nem lesz már így sokáig. És örömmel jelenthetjük be: ennek vége! Mostantól nem nyilvános kutakon fognak tankolni ezek a buszok, hanem az erre a célra rendszeresített kútnál! – mondja Vitézy, majd hozzáteszi: – Ez azt is lehetővé teszi, hogy több autóbuszt állítsunk forgalomba!

Peregnek a számok, milliók, milliárdok… mindenki boldog! Én is örülök, hiszen valami olyan indult el, ami egy élhetőbb város reményét kecsegteti meg, ha túl tudunk lépni a „miből” kérdésén. Lelki szemeim előtt a Pekingi Olimpia idején hozott kínai rendeletek jelennek meg a város szmogos képével… Ha van eszköz, ha van megoldás, akkor talán nem kéne megvárni, míg majd innen kell visszafordítanunk a verseny állását a Természet-Urbanizáció meccsén.

Most, hogy ilyen szépen elrontottam az örömömet, újabb gonosz kérdés bujkál bennem: ha ennyivel olcsóbb, akkor ez vajon a jegyek-bérletek árában is érezhető lesz-e… De persze nem rontom el mások örömét, a választ pedig úgy is tudom. És ahogy visszafelé zötyög velünk a csodabusz a hepehupás úton – mert igen: környezetbarát, de utat nem tud építeni – nézegetem a többi járművet: bőven lesz még mire fordítani a megtakarításból! Fejlesztésre is – és a felelőtlen rongálások helyrehozatalára is.

Jut eszembe: ismerik azt a viccet, hogy megy az egyszeri ember a buszon – és jól érzi magát?