Kikerült a kereszt a Parlamentre - hirdeti az Index egyik főcíme. Hogy ez jó hír vagy rossz... ki hogy éli meg! Én elsőre csak álmosan felnéztem: mi van?

Gyerekkorom egyik kedvenc ünnepén keresztről sokáig nem is eshetett szó, hiszen a hetvenes években ez kerülendő volt - de nem is igazán hiányzott. Így is több dolgot ünnepeltünk egyszerre, amit egy magamfajta hatéves megjegyezni is alig tudott. Érdekelni pedig csak a hajók és az ejtőernyősök érdekeltek, a színes kavalkád, a főtt kukorica, no meg: este a tűzijáték! Imádtam! Ezt és a karácsonyt, amikor egyébként el lehetett menni éjféli misére... De ebbe most ne menjünk bele!

Istvánnak nem a szentségét, hanem az államalapítását ünnepeltük. Pont ezért tudott ez az ünnep megmaradni, mert ezáltal mindenkié lehetett! Azt ünnepeltük, hogy létezünk! És az új kenyeret, mert enni is kell - de hogy ki Istennek, ki a pártnak adott hálát ezért, azt nem követték nyomon. A Szent Jobb csak a rendszerváltás után jött képbe, megannyi változás után. Augusztus 20. ünnepét senki nem tudta elvenni tőlünk: ha másképp nem ment, átminősítették - így lett az Alkotmány és a Forint ünnepe. De Alkotmányunk már nincs, a Forintunkon pedig nincs semmi ünnepelni való... Ami azt illeti: a mindennapi kenyerünkbe is sokunknak törik bele a foga!

Ünnepelhetjük azonban az évfordulókat! Például ma 50 éve - igazi ünnepi évforduló - hogy bemondta a rádió: a Varsói Szerződés tagállamai inváziót indítottak Csehszlovákia ellen! A hírre az idősebb, háborút már túlélt korosztály ugyan felkapta a fejét - vélhetően innen ered az a szokás, hogy ha ünnepnap közeledtével "hír" van, akkor fel kell vásárolni a boltokból amit lehet: olajat, lisztet, cukrot... De a többség már akkor olyan volt, mint manapság: csendes közönnyel élte tovább az életét! Lehetne akár a közöny ünnepe is... Na jó: nem akarok ünneprontó lenni! És különben is: a közöny azóta belebetonozódott az életünkbe!

1968_csehszlovakia3.jpg

Kikerült a kereszt... Persze, ez fontos! Mert ezen most lehet civakodni megint! Jogos és belefér, mert Szent Királyunkra emlékezünk vele - avagy semmi keresnivalója itt, mert múzeumban a helye, nem királyság vagyunk?!? Két sarkalatos ellenvélemény a reagálásokból. Részemről mindegy, mert engem nem a kereszt érdekel, hanem a tény: egy újabb évforduló! Kereken 80 éve, hogy hasonlóképp ünnepeltek ezen a szép napon. Ez sem zavarna, ha nem lenne ennyire Deja Vu-m... 1938-at írtunk akkor - és az a korszak valahogy nem a romantikus nosztalgiát idézi meg bennem! Ahhoz mindenesetre kellően rossz érzéseket mozgat meg bennem, hogy ne legyen túl ünnepi a hangulatom!

img_5327.JPG

Kereszt az kell... Tudatosítani kell mindenkiben: ez egy keresztény ország! Muszáj, mert ha csak a tetteket nézzük, ha csak a híreket hallgatjuk - akkor ez tényleg nem derül ki: nem tudom, a Biblia mely passzusa rendelkezik azokról az embertelenségekről, amelyekkel körbebástyáznak minket, de bizonyára én vagyok tudatlan...

Ott egy kereszt. Na bumm... ha már úgyis ott van: mondj egy imát azért, hogy bár a hírek - mint a történelem általában -  ismétlődnek, a mentalitás hasonló, legalább a folytatás ne ugyanaz legyen! 

És mert ma oly divatos az István a király rockoperából idézni, én is élnék ezzel a lehetőséggel - de talán egy kevésbé populáris, ám annál megfontolandóbb részlettel:

Járom a várost napról napra, és nem győzöm csodálni szépségét! Hol a történelem egy-egy pillanata, hol személyes emlékek köszönnek rám vissza! Csodálom, tisztelem, szeretem! Szeretnék büszke lenni arra, hogy a részese lehetek! Hogy ezt az országot, ezt a csodálatos várost a sajátomnak mondhatom!

...De hallgatom közben a híreket! Igen, elsősorban azokat a csatornákat, amelyek még nem (csak) a kormány üzeneteit közvetítik. Nem sok ilyen van… 

…És hallgatom, hogy naponta raknak ki utcára olyan embereket, akik lehet, hogy talán felelőtlenül vettek fel hiteleket, de a tőlük független devizaárfolyamnak köszönhetően sokszorosát kellene visszafizetnie többségüknek. Most mehetnek gyerekeikkel az utcára…

…Hallgatom, a híreket, és kiderül, hogy temérdek az ingyenélő ebben az országban – olyan is, aki szándékosan kerüli, hogy kivegye a részét a közösből, de olyan is akad bőséggel, aki szimplán jó kollégiumba járt, és ezért megtehet (és megvehet) bármit! – és utóbbiak talán kevesebben vannak, mégis nagyobb kárt okoznak! Azt gondolom, ez az ország nem engedheti ezt meg magának! Sok ezren élnek vissza helyzetükkel! De valamiért mégis megtehetik...

...De hallgatom a híreket: ez az ország mégis attól a néhány embertől tagadja meg a falatnyi ételt, akik menedéket kértek itt – mert naivan azt gondolták, hogy még itt is jobb mint náluk! Csakhogy nem elég, hogy menedéket nem kaptak, ráadásként megtiltják a családtagoknak, hogy akik koruk vagy állapotuk miatt hozzájuthatnak némi alamizsnához, azok megoszthassák szeretteikkel azt a keveset… Éheztetni és megalázni! Értem én, hogy nemkívánatos személyek itt… És tény: részemről a badarság emberséget remélni ott, ahol képtelenek az embert látni! De egy magát ráadásul deklaráltan kereszténynek valló országban ekkora embertelen gyalázatot senki nem tűrhetne el!

…Hallgatom a híreket, ahogy tisztességben megőszült, nemzetközileg is elismert tudósokat, művészeket, közéleti személyeket – Embereket! – pocskondiáznak, sértegetnek, rágalmaznak a hatalom képviselői pusztán azért, mert meg merik kérdőjelezni a rendszer működését, kételkedni merészelnek a vezetők egyes döntéseiben! Vagy csak egyszerűen hangot adnak véleményüknek...

…Hallgatom a híreket, és szeretném kitépni a rádiót a helyéről! De, ha a saját fülemet tépem le, a hírek akkor sem változnak! És nem tudom, meddig képes a büszkeség, a csodálat kompenzálni mindazt a mocskot, ami nap mint nap a képembe hullik – akár meghallgatom a híreket, akár nem…

…Hallgatom a híreket, és azon gondolkodom, meddig leszek képes a gyerekeim szemébe vagy reggelenként a tükörbe nézni, mert tehetetlenül nézem mindazt, ami történik, és ezzel  önkéntelenül is részesévé válok! Lassan nem csak azt szégyellem, hogy még mindig büszke - de már azt is, hogy magyar vagyok!

…Hallgatom a híreket – minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve… — Csak jó csatornát kell hallgatni! Lassan úgy sem lesz más...

38759373_2601664173192815_4480688923193901056_n.jpgValaha a legszebb ünnep volt… Együtt a család, mindenki boldog… Halk zene, éneklés, gyertyaláng, fenyőillat… Most csak csendben nézem a naptárt: augusztus van – pár hét és kezdődik az őrület!

Én ugyan próbálom megőrizni magamnak és a családomnak azt, amit valaha jelentett: a szeretet és a fény ünnepét! Csakhogy egyre nagyobb a kényszer, amivel szembe kell nézni, és ami decemberre kissé tudathasadásos állapotot idéz elő!

A fának nevezett csilivili giccsparádé – melynek immár évek óta saját trendje van – önmagában forgatja a gyomrom. „Idén az arany fa a divat, fehér gömbökkel és masnival” – mi van? Akkor most dobjam ki a gyerekeimet szimbolizáló angyalokat, mert épp nem menő? Éveken át, generációkról generációra szálló díszek jutnak eszembe… a nagymama, aki már csak akkor van jelen Szenteste, ha az ő díszét is felteszem a fára… Szimbólumok, érzelmek…

Hülyeség!

Nézzünk inkább a fa alá! Már szeptembertől erre vár a kereskedelem – ha így megy tovább, lassan húsvét után rögvest erre fognak készülni. És ahogy haladunk a Nagy Nap felé, már egyre inkább csak egy dolog lesz a lényeg: vegyél! Mindegy mit, csak fizess. Akár hitelből! Annál jobb, akkor egyszerre két helyen tejelsz: a bankban és a boltban! Ugye, nem hiszed el, hogy az ünneped érdekli őket? Próbálj meg egy decemberi törlesztést kihagyni, mert ünnep van… - és máris szembesülhetsz a valósággal!

Hogy mit vegyél? Minél nagyobbat, hogy tele legyen a fa alja. És minél drágábbat, mert akkor több a bevétel. És lehetőleg többet és nagyobbat és drágábbat, mint a szomszéd – ha ismered –, hogy az egód is több legyen!

Hogy kinek vegyél? Mert ugye: a gyerek és a házastárs – az evidens. Talán még a szülők is – igen, ebbe sajnos már beleszól az élet: mert lehet, hogy már nincsenek köztünk, lehet, hogy csak „bár ne lennének” – és akkor még ott vannak a nagybácsik, nagynénik, keresztapák, uncsitesók – kinek is kell még venni? És ennél a résznél szokta – az egyébként bejgli és töltöttkáposzta terhelést is jól bíró – gyomrom végképp feladni a küzdelmet: nekem valami olyasmi rémlik, hogy „szeretteinket megajándékozzuk, hogy emlékezetessé tegyük a pillanatot”! Vagy én vagyok a hülye?

Amikor már megvetted a „listásoknak” is a huszonhetedik illatszercsomagot – olcsó és jól néz ki, és a dobozt könnyű becsomagolni – akkor még agyalhatsz azon, hogy miért kell halat enni, ha senki nem szereti?!?

A novemberben kezdődő nagytakarítással – melyet a nagy napon úgyis összemocskol a fa és a csomagolópapír, de az nem számít – még ráérünk, de vannak itt kérdések, amelyekre lehet, hogy nem ártana már most választ keresgélni, amíg nem késő!

Például az, hogy: tényleg erről kell szóljon a karácsony?

 

Komótosan igazgatta fekhelyét – látszott rajta, hogy nagyon ráfér már a pihenés… A tikkasztó meleg nem sokat enyhült.

– Hosszú lesz ez az éjszaka is... – olvastam a tekintetéből, miközben ő alaposan kirázta takaróját és fejét beletúrva megszagolta: – Jó lesz ez még!

Mikor mindent szépen elrendezett maga körül, végre bebújt, hogy megpróbáljon aludni… Az sem gátolta meg ebben, hogy sovány testénél is sokkal keskenyebb volt az ágyának kiszemelt lépcső!

img_5005.JPG

Neki "szerencséje" volt: a Vígszínház lépcsője lényegesen szélesebb...
és legalább a nevében Víg!

Utóirat: 2018 október 1-től tilos az utcán életvitelszerűen tartózkodni. Remélem, a fejüket luxuskörülmények között lehajtó politikusaink, akik a törvényt hozták, és a hatóság azon emberei, akikkel ezt majd betartatják tökéletesen tisztában vannak vele: ennek semmi köze nincs az élethez! Így szerencsére ez az idióta törvény sem őt, sem a város különböző – temérdek, és egyre több! – pontján hasonló körülmények között nyugovóra térőket nem érinti...

 

354771270876004_l.jpgA nyár mióta az eszemet tudom: uborkaszezonnak számít a politikában. Persze, néha előfordultak események, - pl. pont ma van az évfordulója, hogy 1990-ben Göncz Árpádból köztársasági elnök lett -, de alapvetően csendes időszakként jellemezhető, hiszen a képviselők is nyaralnak, az újságírók is repkednek össze-vissza… a hivataloknál sem egyszerű utánajárni a dolgoknak, mert mindenki vagy szabadságon van, vagy úgy tesz, mintha ott lenne... Természetesen a szavazópolgár és az olvasó is (remélhetőleg) nyaral, így kár a strapáért, a nagy eseményekkel jobb megvárni, míg mindenki visszatér a helyére!

De most már - annyi más dologgal karöltve - ez is a múlté! Bár az újságírók továbbra is röpködnek, de leginkább kifelé a szerkesztőségből! Ez azonban egy másik történet… Most térjünk vissza a haza nagyjaihoz, akik szabadság helyett éjt nappallá téve dolgoztak, hogy élhető társadalmat teremtsenek, igaz: egyelőre csak maguknak! Ennek megfelelően az uborkaszezon egyik fő intézkedése az volt, hogy megemelték a gázsijukat… Igen, tudom, ez lejárt lemez, már mindenki elmondta, hogy ez milyen csúnya dolog, és hogy "nahát" - pont ezért a meggyőző alakításért gondolom inkább gázsinak, mint tiszteletdíjnak!

És az is sokszor elhangzott, hogy ezzel egy füst alatt utasították el az otthoni betegápolás javadalmazását és megítélését, de hát őszintén: végignézve az egészségügy rendszerén - amelyben mindenütt azzal szembesülsz, hogy "kapd magad össze, vagy dögölj meg" - várt valaki mást?

Elfogadták a “Stop Soros” törvényt is - igazán nem mondhatjuk, hogy nem dolgoztak meg a pénzükért… Mostantól jó lesz, ha igazolja magát előbb az, aki kér tőlem egy pohár vizet - mielőtt kiderül, hogy migráns, és nem elég, hogy megerőszakol, még majd meg is hurcolnak, vagy különadót kell fizessek… Belegondolni is rossz!

Szerencse, hogy ezek a drága emberek megvédenek minket! Meg az utcát is a hajléktalanoktól! A sok hálátlan meg képes megzavarni őket otthon, munkaidőn túl - de most már ennek is vége! Biztonságban lehetnek: utcán csak magamban beszélhetek politikáról, mert ha ketten vagyunk, már gyülekezésnek vélhetik, és a hülye problémánkkal nem zaklathatjuk szegény képviselőinket…

Még egy gyors pofon a Tudományos Akadémiának, meg pár rendelet arról, hogy mostantól a Nemzeti Konzultációs Hivatallal engedélyeztetni kell az óvodában a Mikulás ünnepséget, és máris mehetett szegény miniszterelnökünk, hogy a teljesen lemerült akkumulátorjait feltöltse! A lista nem teljes, de már ennyi munka után is kijelenthetjük: ez igazán a legkevesebb, ami jár!

Így legalább szabadon mehetett a Videotonnak szurkolni, (kis bírói rásegítéssel nyert, és Felcsúton - hol máshol?!? - várja a visszavágót) és nem kellett megszólalnia a HírTV (újabb) pálfordulása kapcsán… - ő ilyen piti dolgokkal amúgy sem foglalkozik!

Kell is a pihenés, mert mint mondta: szeptembertől hatalmas változások jönnek! Nem ilyen kis piszlicsáré dolgok…

Uborkaszezon? Nyald meg a végét - és ha nem keserű: bekaphatod!

pouvoir_medias_07.jpgArra ébredtem, hogy lelépett az N1 Tv stábja. Még tán szürcsöltem a kávémat, mikor kiderült, hogy a ZOOM Hírmestere - a Népszabadság utolsó főszerkesztője - elhagyja a fedélzetet. Nem tudom, süllyed-e a hajó (a színvonal egy év alatt a semmiből szökött az egekbe - majd mostanában csúszkált lefelé...). Mire mindebből ocsúdni próbáltam, már indultak is a "lájvok" a HírTv-nél, amelyet nem túl ünnepélyes keretek között visszafoglalt nem annyira szeretett kormányunk! Valami lehet a levegőben - gondoltam, majd rájöttem: olyan itt már nincs!  

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?

- tette fel a kérdést anno József Attila... és lassan vannak rá jelöltek! "Felkészül: RTL Klub!" - mondanám, de cseppet sem vicces a helyzet... Még kitart, hála az anyavállalatnak, de kitudja, meddig... 

Sebaj... Van rádió! Igaz, talán ha kettő akad még, ahol nem a propagandagyár összefoglalóját adják MTI hírek címszó alatt...

És ott az internet... Csak épp...

...egyrészt kitudja meddig? És milyen feltételekkel? Hiszen már most vannak tervek, ötletelések, tesztelések a közösségi portál, a fórumok szabályozására - és nem aggódom, hogy ötlet hiányában elvetik a szabályozás lehetőségét, ha zavarja köreiket!

....másrészt nem látom magam előtt, amint Mári néne - miután beterelte a tyúkokat, és megfejte a Riskát - leül a számítógépe elé, és rákattint valamelyik utolsó ellenzéki média oldalára, vagy blogjára: "lássuk, ma mit kellene tudjak a világ dolgairól, hogy legközelebb is jó döntést hozzak?!?". Vagy akár "csak úgy", hogy mik a hírek... Nem, ehhez nem vagyok elég kreatív! Legfeljebb annyit tudok elképzelni, hogy nem csak a "közszolgálati" M1-et nézi, mert azt már ő se biztos, hogy kibírja, hanem valamelyiket a "mindigesből"... Csak annyi jut el hozzá, amit és ahogy ott mondanak! És fel sem merül benne, hogy mennyi mindent mondhatnának még!

És az a baj, hogy nem tudom, melyik a rosszabb: amit mondanak, vagy amit nem mondanak?!? Csak azt tudom, hogy a szocializmust negyven év alatt nem sikerült felépíteni... de a demokráciát feleannyi idő alatt sikerült eltemetni!

MammyPress Média 2018.07.25. 15:47

Fogtündér

Ha valamit nagyon nem akarunk, annak legerősebb szinonimája, hogy “mintha fogászatra kéne menni”… Pedig az ép fogak nem csak önbizalmat és szép mosolyt, hanem egészséges táplálkozást is jelentenek, és még hosszan sorolhatnám, mennyi mindenért felelősek fogaink!

Hogy gyermekeink hogyan viszonyulnak a fogorvoshoz, az nekünk, “nagyoknak” a felelőssége ‒ és bizony: nem könnyű ilyen sok negatív dolog közepette elhitetni, hogy ma már töredéke sem igaz annak, amit a fogászatról gondolunk! A vizsgálatok jellemzően fájdalommentesek, az érzéstelenítésnek több fokozata van, a fúró ugyan még mindig nem a Für Elise-t játsza, de annyira már nem ijesztő a hangja ‒ és lehetőség szerint a legtöbb orvos nem húz, hanem ment, amíg lehet…

Már csak meg kellene barátkoztatni a gyerekeket a gondolattal, hogy be kell ülni abba a székbe! Szinte kizárt...

37765384_2213432942004978_761213353270968320_n.jpgÉs akkor valakinek jött egy ötlet: mi az, amiért a gyerekek képesek órákat sorban állni, amiért egy rendezvényen mellőzik a játékokat, a vattacukrost, a koncertet? Igen: ez az arcfestés! Az a pár perc, amíg kizárólag ők vannak középpontban ‒ és amelyet követően egy kis időre átalakulhatnak a legszebb pillangóvá, a legfélelmetesebb tigrissé, Pókemberré vagy bármelyik kedvenc hősükké! Kicsik és nagyok, egészen a 99 éves gyerekig…

Mennyibe kerül? ‒ teszik fel az első kérdést általában… Szeretem, ha nem nekik kell fizetni a munkámért, hanem van egy megrendelő, így bátran mondhatom: “Egy nagy mosoly az ára!” ‒ és nem is szoktak elmenni “fizetség nélkül”!

Ezúttal azonban nem értem be egy mosollyal, és kicsit aggódva tettem hozzá: “és be kell menni abba a szép nagy kamionba, ahol megnézik: rendben vannak-e a fogaid”! Kicsit féltem, mert amikor elhaladtak a “Fogászati szűrés” feliratú kamion előtt, akkor sorra berzenkedtek a dologtól. Így én lepődtem meg a legjobban, amikor az “árajánlatot” követően szaladtak a vizsgálatra, majd mosolyogva jöttek vissza! Az is, aki meg lett dicsérve, az is, akinek azt mondták, többet kéne mosnia, vagy épp: tömés kellene valamelyik fogába!

Szülőként, nagyszülőként hálás vagyok a rendezvény kitalálójának és támogatójának ‒ arcfestőként pedig azért, mert ismét bizonyítást nyert: nem csak nekem klassz dolog, amit csinálok! Remek napot töltöttünk el ismét az ecsetbe mártott varázslattal ‒ ezúttal Kazincbarcikán!

37794275_2213433008671638_8599897198139801600_n.jpg37810515_2213432945338311_8117994136587468800_n.jpg

Két vers... Az egyik Illyés Gyula költeménye, mely 1956 októberében röplapokon keresztül jutott az olvasókhoz - és még a Kádár korszak vége felé sem kerülhetett verseskötetbe. A másik Márton László verse, 1992-ben született, amikor épp tombolt a szabadság - vagy legalábbis: a szabadságba vetett hit.

A két vers:

Hogy mi köze a kettőnek egymáshoz az elég szembetűnő, és nem is szeretném elemezni sem a hasonlóságot, sem azt, hogy helyes-e, lehet-e így... Nekem önállóan mindkettő tetszik - aminek cseppet sem mond ellent, hogy Márton László írása eredetileg egy Déry Tibor mű képzelt alakjának monológja a börtönből. Nem állítom, hogy nem tudnék most erről hosszan elmélkedni, de egy ennél sokkal fontosabb dologra szeretném felhívni a figyelmet ezzel a két verssel!

Az egyik a szabadságot, a másik a zsarnokságot írja le. Látszólag két ellentétes fogalom. Mégis: mindkettő ugyanarról szól! Arról, ahogy mindenedet áthatja a rendszer, nevezd bárminek! Érzed minden sejtedben, minden mozdulatodban, minden tettedben az életet - hívd épp bárminek a közeget, amelyben mozogsz!

"Ez neked diktatúra? Hiszen most is miket mondasz, és itt vagy!" - számtalanszor vágtak ilyen és hasonló gondolatokat a fejemhez, mikor a rendszert bírálni merészeltem. Tényleg: itt szabadság van, és demokrácia... 

Csak épp: amikor érkezik egy levél a NAV-tól, leint az úton a rendőr, ügyintéznék, vagy akár csak vásárolnék... esetleg orvoshoz mennék... vagy bekapcsolom a köztévét...

...én valahogy nem ezt érzem a sejtjeimben! 

 A fény és az árnyék nem ellentétek - ha több fényünk lesz, lehet nagyobb világosság, de a sötétséghez nem több árnyékot kell adni, hanem több fényt kell elvenni. A sötétség a fény hiánya...

A zsarnokság a szabadság hiánya...

És attól, hogy még nincs koromsötét, még van fény, amit elvehetnek - még nem lesz elég a fény!

ott szabadság van
nemcsak a méltatlankodásban,
a társadalmi erjedésben,
a rémhírterjedésben,
a félelemben és a sérelemben,
ott minden szabad mindenkivel szemben:
hol szabadság van,
ott szabadság van

 

mert zsarnokság van,
nemcsak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,

ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban

 

- A pofátlanság netovábbja!!! - Pár cifra káromkodás közepette ez volt az első reakcióm arra a felvételre, amelyen Orbán Viktortól próbáltak érdemi választ kapni néhány - a közvéleményt intenzíven érdeklő, és az emberek ezreinek húsbavágó - kérdésre. Nem tudom, melyik háborított fel jobban: az a tény, hogy a miniszterelnök "csúnya dolognak" és egyben "kollektív zaklatásnak" minősíti, ha számára nem szimpatikus média próbálja kérdezni őt, vagy az a tény, hogy a júliusi kérdésre "majd év vége felé" kaphatunk esetleg választ egy sajtótájékoztatón!

Mi, igen! Mert a média nekünk szól, és az újságírókon keresztül mi kérdezünk, és mi kapjuk a választ! Mi, akik ezt a bábjátékot finanszírozzuk! Mi, akik szavazatainkkal megteremtettük a lehetőségét annak, hogy most ő legyen a válaszadó! Jogunk van tehát kérdezni, és neki kötelessége lenne válaszolni, tájékoztatni!

– Miért érezte fontosnak hogy a képviselők fizetését még a nyári szünet előtt megemelje?
– Nagyon csúnya dolog a kollektív zaklatás. Válaszolok majd amikor tartok sajtótájékoztatót.
– Az ápolási díjat néhány tízezerrel nem sikerült megemelni?
– Arról is tartok szívesen.
– De mikor fog miniszterelnök úr tartani?
– Az év vége felé.
– Stabil a költségvetés?
– Az év vége fele, amikor látjuk hogy mi a helyzet, tartok egy sajtótájékoztatót és majd a sajtótájékoztatón örömmel állok rendelkezésükre. Jó munkát mindenkinek!

Elegem van abból, hogy minden következmény nélkül bármit megtehet a hatalom, nemhogy számonkérni, de kérdezni, tájékozódni sem lehet, és már az udvarias formulákra sem tartanak igényt: gyakorlatilag a képünkbe röhögnek! Mert nem közéjük tartozom...

Elegem van abból, hogy ellenségnek vagyok beállítva a saját hazámban! Hogy pufajkástól az árulóig minden voltam már, pusztán azért, mert nem értek egyet azokkal a dolgokkal, amelyeket a regnáló kormány képvisel, még akkor sem, ha az gyakrabban változik, mint a naptár a falon! Én is itt születtem, jogom van itt Élni!

És elegem van abból, hogy tönkretettek mindent, ami egy kicsit is működött - közigazgatás, oktatás, közlekedés, kereskedelem -, csak azért, hogy a múlt minden kis pozitívumát lerombolják, és ezek nélkül teremthessék újra magát a múltat! És ez, meg a káosz az egyetlen, amit teremteni, alkotni képesek!

Már várom, milyen baleset fogja érni Varga-Damm Andreát, vagy milyen múltját érintő "tényt tárnak fel" róla, mert ő most is épp ott ül a Parlamentben, a padok helyett Orbán Viktor szobája előtt, és addig (remélhetőleg tényleg) nem mozdul, amíg vagy választ nem kap, vagy annyira nyilvánvalóan utasítják el, hogy az már önmagában is válaszértékű!

De egyelőre lehet, hogy sokat kell várjon, így csak remélhetem, hogy lesz Andreában elegendő kitartás. Az ország első embere épp a világot járja, csip-csup ügyekkel - ápolási díj, devizahitelesek kilakoltatása - nem ér rá foglalkozni... A sajtószabadság - mondhatni - épp szabadságon van! Igen, ettől én még szabadon, cenzúra nélkül leírhatom, amit gondolok - igaz, leközölni nincs hol, nekem meg legfeljebb lesz egy hatodik vagyonvizsgálatom is!

Azért két pici reménysugárt vélek felfedezni: a képviselőnőnek talán akadnak majd követői... és: Orbán Viktor karrierje - Soros György segedelmével - Nagy Imre újratemetésével kezdődött igazán. (Hogy hazugság volt, azt csak néhányan tudtuk. De az egy másik történet!) Most nem újratemetik, csak - a Kormány rendelete értelmében - a szobrát helyezik át... Talán végre vele le is zárul a sikertörténet!

 

Utóirat: Hogy hogyan lenne tovább??? Abba pedig még belegondolni sem merek... De olyan most az ország, mintha gödörben lennénk! És lehet, hogy ha ezt végre felfedezzük, akkor káosz lesz, hogyan jussunk ki belőle - de talán előbb-utóbb nekiindulunk! Talán "magyarosan", egymás fejét taposva, talán civilizáltabban... - ha akad végre valaki, aki képes vezetni is az országot! Amíg ez a Kormány - ez az ember - diktál, addig csak a gödör lesz egyre mélyebb! És boldogan ássuk, míg bele nem fulladunk!

 

Szoros kapcsolat áll fent közöttünk, megérett arra, hogy a nyilvánosság elé tárjam... Ma készült róla ez a kép, de nem új a viszony: hosszú hetek, azt hiszem, talán már hónapok óta tart!

Voltak nehéz pillanataink, merthogy van ugyan figyelmeztető lámpája, de a kis huncut nem használja... Így a már hetek óta plátói kapcsolatunk akkor kezdett szorosabbá válni, mikor pár hete egy szürkületi órán haladtam el mellette, utolsó pillanatban észrevételezve, hogy "ezmégmindigittvanafenevigyeel" - és mire a gondolat végére értem, hajszál híján elütöttem a tőle pár méterre lévő zebrán szintén a szürkeségbe olvadó gyalogost!

Egy padló fék és egy rémült tekintet emléke maradt csupán, és azóta naponta üdvözlöm az útjavítás legújabb technológiáját megtestesítő barátomat. 

Azt hiszem, komolyan hiányozna, ha egyszer felszámolnák... de egyelőre úgy tűnik: még sokáig találkozhatunk!

Azt hiszem, karácsonyra meglepem valami működő fényforrással... - addig talán veszek neki öntapadós prizmát, ha rendesen viselkedik!