Én már a választások előtt mondtam – és a helyzet azóta csak romlott – hogy itt nem is akar senki nyerni! Miért is tennék?!? Abba csak belebukni lehet…
Hogy romokban az egészségügy, az oktatás, a gazdaság, a diplomáciai kapcsolatok, az egész demokrácia – ezúttal nem részletezném! Persze van, aki szerint dübörög minden, én azt gondolom: a működés hangja helyett a résztvevők többségének a dühöngése adhat okot a félreértésre… Az is hang, bár alighanem valami ultrahangféle lehet, legalábbis a szokásos média képtelen továbbítani!
Lassan eljött az ideje, hogy beletörődjünk: ez ÍGY marad! Eszi, nem eszi – nem kap mást! Mert mégis ki változtatna? És hogyan? És főként: minek?
A rendszer tökéletesen rá lett szabva a regnáló kormányra, minden őket védi, mindent átsző a kapcsolatrendszerük, minden arról szól, hogy márpedig ők azt csinálnak, amit akarnak. És tehetik ezt az úgynevezett ellenzék felhatalmazásával, hiszen
- töketlenkedésük segítette mindezt kiépíteni
- látszólagos létük igazolja a látszatdemokráciát
- ellenzékben „nevet szerezhetnek”, harcosként kerülhetnek valami ócska történelmi könyv lapjaira, míg kormányra kerülve csak a bukottak névsorában sem lehetne helyük
Persze, arra azért figyel a Nagytestvér, hogy újonnan alakuló kis pártból ne legyen nagyobbacska... Az esetleg meghatározóvá válható személyek felbukkanását könnyű felismerni az azonnali karaktergyilkosság tényéről. Párt esetén is kezükben az adu ÁSZ!
Pártbedarálásában korábban is remekelt a FIDESZ, de erről ma már nem divat beszélni. Az újaknak szimplán nincs esélyük, a régieknek meg eszük ágába sincs bármit tenni!
Az MSZP például skizofrén hastáncot lejt egyfolytában. Folyamatosan riszál, és egyszerre akarja bebizonyítani, hogy "ezapártmárnemazapárt", miközben kikéri magának, hogy ha egy ilyen nagymúltú párt nem a diktáló szerepében tetszeleghet. Hogy ez ellentétes folyamat? Kit érdekel?!? Ők a legnagyobb ellenzék és másnak csönd! Jó, már nem a legnagyobb, de arról meg nem beszélünk! Ez lenne az alternatíva a mostani kormányra?
A DK… tökmindegy mit akar – néha szinte meglepően jó meglátásait ugyanis semlegesíti a név, amely a főnöki táblán tetszeleg. Igen, ő az egyetlen, aki még szembe megy Orbánnal, aki még anno vitázhatott vele, aki úgy tűnik: nem fél tőle és nincs mit vesztenie. Afféle Don Quijote is lehetne… de inkább a pojáca jut róla eszembe! Párt sem kell mögé, a neve már önmagában megosztó! Talán belátta végre, hogy pártjának az ő saját személye szab gátat és új főhőst tett maga helyére – a feleségét! Nagy ötlet…
A Jobbiknak minden lehetősége és – a néppártosodási látszatot követően – minden esélye megvolt letenni valamit a jövő törikönyveinek lapjaira. Csakhogy a párt irányváltását a tagok elfelejtették követni, és ezt a – hmmm… „hajszálnyinak” azért véletlen sem mondható – repedést pillanatok alatt kihasználta a FIDESZ: kettéosztotta, és mára gyakorlatilag viccpárttá degradálta az egyik győzelemesélyes indulót. A fele azóta már a kormány mellett áll, a másik felét tovább osztja többek között az a tény, hogy egy deklaráltan jobboldali párt tagja nem szívesen húzna X-et semmilyen baloldali jelöltre, összefogás ide vagy oda… Hogy mennyire viccesek lettek, azt remekül jellemzi a főpolgármester-jelöltjük! No comment.
Hasadásban – tudatilag és pártilag egyaránt – az LMP is kiveszi részét: hol ide, hol oda húz! Néha az az érzésem, a kormány tartja őket fenn azért, hogy megmutathassák a külföldi tőkének: lám, itt aztán olyan demokrácia van, hogy ihajla! De amint annak érvényesítésére kerülne sor: máris a másik oldalt védik… A sok Paprika Jancsi között egy Keljfel Jancsi… – ez lenne a jövőt biztosító erő!
Egy pillanatra – vagy ha úgy tetszik: egy Momentum mellett – még érdemes lenne megállni: mert ebben az országban nagyon kellene némi Párbeszéd – csakhogy nincs! Ahhoz két fél kell(ene), de mi mostanában inkább a (nemzeti) monológok hazája lettünk! Lehetnének ők akár a jövő, de még mielőtt a kormány eltiporná ilyen irányú törekvéseiket, a fentebb tárgyalt „nagypártok” már kicsinálják őket. Így persze véletlenül se tudnak növekedni. Nyerni? Érdemi eredményt elérni? Esélytelen…
Talán ideje lenne, hogy túllépjünk pártokon és egyéni érdekeken, épp csak nem értünk meg rá: az a 20 centi valahogy meggátol minket! Nem, nem az, amelyiket mindannyiunk torkán nyomnának le a hatalmasok, hanem az, ami a füleink között van! Ami a gondolkodásunkat gátolja… Márpedig amíg a fejekben nincs rend, addig hiába is nyerne bárki!
De – mint már mondtam – nem is akarja ezt igazán senki! Több okból sem!
Egyrészt ez a hatalom a törvénytelenség és a mértéktelenség kormánya. Óhatatlan csurog-csepeg némi nyállal kevert morzsa, ha az ember figyel, és gyarló emberi mivoltunk arra késztet: kussoljunk és nyaljuk, ami van – mert változás után ki tudja, lesz-e bármi is?!?
Másrészt tegyük fel – csak a poén kedvéért, tudom nehéz ilyet elképzelni – az egyik párt azt mondja: majd én megmutatom! És minden károgásom ellenére megcsinálja: így vagy úgy (jó: csak úgy! Mert el tud-e bárki képzelni olyan demokratikus módszert, amitől Orbán leteszi a lantot? Szóval „így” aligha…), de leváltja a mostani kormányt. Csakhogy:
- a híveik ott vannak mindenütt, érdemben tenni nem fognak tudni (emlékezz 2002-re!)
- nem tudnak mindenhova saját embert berakni, mert nincs annyi (ennyitől nem fognak visszatelepülni)
- nincs pillanatnyilag semmi, ami működőképes lenne sem rendszerében, sem vezetésében (égek a vágytól egy cáfolatért!)
Ez a két tény már önmagában garantálja, hogy bármilyen jószándékot is feltételezünk: csúnyán bele fognak bukni a hatalomátvételbe! És ugyan ki lenne, aki ezt felvállalja??? És kinek lenne jó? Hacsak nem egy brancs-birodalomnak, akik a romokon visszatérve végül lepipálják a római birodalmat! (Na nem érdemben, csak időben!)
És persze, segítőként itt van pár milliónyi haszonleső fotelforradalmár, aki még arra is nehezen szánja el magát, hogy szavazni menjen, ha épp senki nem veszi meg a voksát…
Hogy ez így nagyon sarkított? Mondanám, hogy én évek óta növekvő intenzitással (és kétségbeeséssel) próbáltam mindezt előre jelezni – hiába –, de ennek nincs is jelentősége. Akkor sem, ha az élet eddig igazolt... Elvben megoldást is tudnék, de az ország mentalitása alkalmatlan rá. És a jelenlegi hatalom mindent megtesz, hogy ez csak nyomatékosabb legyen. Agymosás, hergelés, példamutató arcátlanság és nagyképűség – egész hatékonyan működik a rendszer. Miközben nemhogy szakértelem, de lassan már értelem szikrája sincs az országban. De ahogy mondani szokás: majdcsak lesz valahogy…
Addig is mindenkinek boldog diktatúrát, vagy ahogy a művelt magyar mondaná: heppi Esztert!