Bűnös vagyok
2013. február 03. írta: MammyPress Média

Bűnös vagyok

Avagy: dimenzióváltás után

Bűnös vagyok… Vagy pufajkás komcsi, vagy mittudoménmi – de be kell vallanom: az előző rendszerben egyszerűen nem érdekelt a politika! Fiatal voltam, és elég korán önálló, így a túlélés érdekelt, a munka, és mert úgy éreztem, az én véleményem úgy sem érdekel senkit, így nem is szántam energiát annak kialakítására.

Aztán jött a rendszerváltás… És mondták, hogy mostantól szabad leszek, és szabadon létezhetek, beszélhetek, élhetek! Nagyon jól hangzott, bár nekem ez első körben munkanélküliséget eredményezett annak ellenére, hogy akkoriban sem egy privatizálásra váró gyár mondvacsinált posztját töltöttem be, hanem ápolónőként egy kórház intenzív osztályán kínlódtam, mert olyan kevesen voltunk, hogy alig lehetett beosztást csinálni. De hát létszámleépítés volt…

Mivel nem vonzott a munkaügyi központok utcákon átívelő sora, hogy beálljak némi alamizsnáért, ezért inkább teremtettem magamnak munkát: ha már a dolgozó nép országát a kapitalista birodalomra cseréltük fel – hát vállalkozó lettem! Tőke semmi, lehetőség még kevesebb – de megoldottam! Lett munka, megélhetés, nem túl jól, de legalább nem maradt időm panaszkodásra! Igen hamar sikerült megtanuljam mi a különbség az állam által megteremtett létbiztonság és az önállóság okozta bizonytalanság között, de jó lecke volt, nem bántam!

A politika továbbra sem érdekelt, az „élni és élni hagyni” elvével a „segíts magadon, aztán valahogy majd csak lesz” praktikumot igyekeztem ötvözni. A fülem azért működött… Bár teljesen süketen is jól hallhattam volna, ahogy a sorra alakuló pártok egymást leüvöltve próbálták elmondani nekünk, milyennek is képzelik a szép új világot! Nekem már akkor gyanús volt, hogy konkrétumot nem igazán hallok, csak hangzatos lózungokat – mert hát könnyű azt mondani, hogy kolbászból lesz a kerítés is, épp csak arról nem beszélt senki, hogy miből vesz kolbászt, és hogy mit kerít majd el vele! Hogy a ki lesz kint és ki lesz bent örökérvényű kérdését már ne is feszegessem… Nekem erre sem időm, sem kedvem nem volt, és valahogy egyik irányból sem éreztem, hogy valós szándék rejlene a szavak mögött. Kicsit úgy voltam a pártokkal, mint a papokkal: hirdetik az igét – miközben az egy cselekvést kifejező szó! Tenni meg senki semmit…

Kormányok változtak, pártok jöttek-mentek, összeolvadtak, feloszlottak – a lényeg cseppet sem változott! Egészen addig, amíg egyszer csak jött egy párt(vezető?), amely ugyan csak azért nyert, mert hirtelenjében mindenkivel szövetségre lépett (persze később feketeözvegyet játszott a hitvesekkel), majd amikor szolgálati idejüket kitöltve nem sikerült a nyeregbemaradás: durcás kisfiúként változtatták meg a politika lényegét, értelmét, és szóhasználatát!

Hirtelen mindenki politizálni kezdett, hiszen amikor például az Erzsébet hídon megszűnt a közlekedés, mert egyesek azt mondták, hogy be vagyunk csapva, az sokakat érintett, és még több ember érdeklődését keltette fel. Nem csoda, hiszen éveken át abban éltek az emberek, hogy épp a szocializmust építik, erre nemcsak megdől, hanem a megváltó demokrácia alapjait, a választás tisztaságát is megkérdőjelezik számukra. Majd olyan hangzatos szlogenek jelentek meg, amelyek már nem a közösséghez, a társadalomhoz szóltak, hanem az egyénhez. Végül jött Mariska néni és társai, akik elmondták nekünk, hogy ők bizony rosszabbul élnek, mint négy éve. Hogy drága a gyógyszer, hogy a tandíj rossz, hogy – és itt hosszú felsorolás következhetne azokból a problémákból, amelyek jó része mindanyunk húsába vág. Hát persze, hogy felfigyelt mindenki, és immár a kismamák is azt vitatták meg a borsóleves és a délutáni gyerekaltatás között a téren, hogy hát ez a kormány… Borzasztó, mennie kell, és itt már csak egy párt segíthet!

Egy pillanatig sem állítom, hogy nem voltak ezek jogos igények, vagy épp elvárások – csak az fordult meg a fejemben, hogy az átlagosan jó, ha érettségi mellett esetleg valamilyen szakképzettséggel rendelkező emberek hogyan tudnak egy pillanat alatt átlátni olyan összefüggéseket, amelyeket erre szakosodott professzorok is nehezen oldanak meg. Pedig a magam részéről én is a józan paraszti ész mellett teszek voksot, és azt mondom, nem kell a dolgokat úgy túlkomplikálni, mégis – bár közgazdasági végzettséggel is rendelkezem – nem merészkednék odáig, hogy megítéljem: mi az, ami hosszútávon a lehető legtöbb embernek, és ezáltal összességében az országnak javát szolgálja.

A marketing-stratégia azonban bejött. Olyannyira, hogy sikerült visszatérni, ezúttal – szó szerint – elsöprő többséggel odajutni a tejesfazékhoz! (Aki kicsit is nyitott szemmel járt az elmúlt húsz évben, az ekkora már sejtette, hogy valós kormányzási szándék még az Audi A6-os autójukban ülve sem akad, hiszen még arra is ott a hivatali sofőr.)

Igaz, mostanra az ország szinte minden lakójának meggyőződése lett, hogy bármikor ledoktorálhatna politológiából, bármit is jelentsen ez a szó – a „felelős vagy a sorsodért” szép és nemes gondolat pedig kicsit elferdítve az emberek többségének újabban azt jelentette, hogy politizálj! Vagyis: hőbörögj, lázadj, függetlenül attól, hogy tudod-e, miről beszélsz. Na persze nem ám akármikor, csak ha erre lehetőséged van! Például ha olyan dologról van szó, amelyet valaki más akar kommunikálni. Mert aki nincs velük, az ellenük van – tehát az az ellenség szava, ami ellen határozottan tiltakozni kell!, bármit is mond!

A saját kommunikáció – változatlan hangerő és stílus mellett – azonban hirtelen ellentétes értelmet nyert. Amiről eddig azt mondták, hogy megszorítás, azt most fejlesztésnek hívják, azonos tartalom mellett. Amit eddig tandíjnak hívtak, és már-már undorítóan igazságtalan volt, azt most önköltség néven magától értetődő szükségletünk. Hosszan lehetne sorolni a fogalmak átnevezését, de aki lát, az tudja, aki nem, annak úgy is hiába tenném… Nem célom a meggyőzés!

Ellentétben a kormánnyal, aki mindenáron meg akar engem győzni, hogy nekem ez így jó! Hát lássuk: én vagyok a középréteg, hiszen nekem még van hobbim, álmaim, még ha kell, tanulok, olvasok, fejlődöm. Családom van, élsportoló gyerekem. Van internetem, néha eljutok egy színházba és bár az elmúlt két évben nem jött össze, de még tervezem, hogy lesz nyaralásom. A legtöbb ember számára mindez már csak álom, ha egyáltalán van hol ehhez lehajtania a fejét. És bár sokan titkolják, szégyellik, de egyre többen vannak, akiknek az alapvető megélhetésre, a kenyérre, a gyógyszerre sem telik, nemhogy tandíjra a gyereknek, vagy új cipőre. Megjegyzem: nekem, a középrétegnek is komoly kihívást okoz, ha valamelyik gyereknek nő a lába, vagy silányabb minősége miatt szétmegy a cipője, és bizony egyre gyakrabban előfordul, hogy délfelé járva sem tudom még, hogy mit teszek ebédként az asztalra! És mi vagyunk azok, akik a többséghez képest jól élnek… Tényleg jó nekem! Legfeljebb én vagyok szűklátókörű és nem értékelem kellően a helyzetet. Még jó, hogy van kormányzati kommunikáció, ami felvilágosít…

Persze, értem én, hogy majd csak most, 2013-ban jön az emelkedés éve, és jövőre akár már gyarapodhatunk is, és eddig csupán megalapoztuk a leendő kolbász-kerítés körvonalait, de most majd ihajla és csuhajla is lesz hozzá! Hiszen 2012 az elrugaszkodás éve volt, és lássuk be: nekem sikerült! Ha mást nem, a valóságtól mindenképp elrugaszkodtam… Akárcsak a kormány!

De készséggel elhinném, hogy most már minden szép és jó, csak az a baj, hogy ezt hiába hallja a fülem: a szemem egy picit másképp látja a dolgokat. Mert az utcákon napról napra egyre több hajléktalant látok, akkor is, amikor épp nagyon hideg van. Az ingyenes ételosztóknál kígyóznak a sorok, de már nem csak a hajléktalanok állnak be az alamizsnáért, jobb napokat látott, megalázott tekintetek néznek vágyakozva a forró fazekak felé. Az iskolákban egyre kevesebb az a program, amit szülői finanszírozásból valósíthatnak meg – de egyre több az a gyerek, aki csak ott, vagy ott sem tud megfelelően táplálkozni. A kórházakba a betegek viszik be a gyógyszert, sokszor az ágyneműt is. A valutaárfolyamok az egekben, csak az üzemanyag ára képes letekinteni rájuk. A zálogházak sorra mennek csődbe, mert az emberek nem tudják kiváltani az ott elhelyezett tárgyakat – amelyeket ők fél áron sem tudnak értékesíteni. De mennek csődbe sorra a többi cégek is – fokozva ezzel a távolságot a beígért 1 millió új munkahelytől. Karácsonykor sikerült több olyan áruházban megfordulnom, amely kongott az ürességtől (persze a felkapottak tömve voltak, de a korábbi években ezek is zsúfolásig telítődtek az ünnepek előtt!). És olyan barátok, ismerősök, akik évek óta jól menő vállalkozóként voltak környezetemben számon tartva – most filléres gondokkal küzdenek.

Ha az aktív keresők száma nem is emelkedett, azok mindenképp többen lettek, akik nem tudnak szembenézni a problémákkal, vagy azzal, hogy képtelenek fenntartani családjukat, otthonukat, és ezért – jó esetben – alkoholizmusba, vagy akár öngyilkosságba menekültek. Ez is egy eredmény – de nekem azért ez nem a jólét paramétere!

Hogy létünk biztonságáért már nem az állam, hanem mi magunk vagyunk felelősek – ez számomra természetes, pedig egy másik rendszerben nőttem fel. Fontos, hogy magunk hozhassuk döntéseinket, amikért mi magunk vállaljuk a felelősséget. Csakhogy az állam, aki korábban betöltötte ezt a szerepet helyettünk, mostanság mintha átesett volna a ló másik oldalára: nem csak nem gondoskodik, hanem lépten-nyomon meggátolja, hogy a saját lábunkra állhassunk!

Sokan azt mondják, nem is volt rendszerváltás… Talán igazuk van, de valami azért csak volt: ha rendszert nem is, de dimenziót váltottunk!

A bejegyzés trackback címe:

https://mammypress.blog.hu/api/trackback/id/tr726387021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

16940 2013.02.03. 19:36:56

Sokat tetszett dolgozni vele. Megértem gondolatait. +!

17910 2013.02.03. 20:13:21

Süket lózungok, és dögunalom! - - - - - (ezek mínuszok!)

16940 2013.02.03. 20:30:19

Megszólalt a frusztrált kisasszony...

15184 2013.02.03. 20:35:48

S hogyan lettél komcsi? Ez nem derül ki sehogy a történetből.

275456 2013.02.03. 20:57:42

Komcsi a mai magyar nyelv definíciója szerint mindenki, aki véleményt mer mondani a jelenlegi rendszerről (pláne a kormányról) - vagy aki csak kicsit is utal arra, hogy az előző rendszerben sem volt minden rossz. És én most épp ezt tettem.

15184 2013.02.03. 21:44:43

5. Elutasítom ezt a definíciót, A komcsizás és nácizás abszurdum. MIndkettő egy ideológia neve. A Pokolban is biztosan van valami jó.

23353 2013.02.03. 22:53:15

Kedves Mamy elolvastam a posztodat, de nemigen értem mit is akarsz vagy hol a hiba? Szóval Kádar alatt jobb volt vagy mit akarsz mondani???

173336 2013.02.03. 23:43:42

Kedves Mammy! Ide a nolra egyre inkább csak unatkozó nyugdíjasok, és olyan újságírók írogatnak, akik itt akarják megvalósítani magukat.(Tisztelet a kivételnek) Nagyon tudják, hogy másoknak mit kellene tenni, lekezelnek, kiosztanak és kioktatnak, nem érdekli őket, miért fogy el az olvasók száma. Örülhetnének baloldaliként ( ha azok), hogy végre megszólal egy olyan ember, akinek több gyereke van, aki dolgozik, aki naponta érzékeli a bőrén, mit jelent ma ebben az országban élni, dolgozni és itt maradni. Tisztelem a józan paraszti eszedet, az okosságodat, a józanságodat, amit nem akarnak érteni, pedig az emberek egy jelentős része így gondolkodik, csak nincs idejük, vagy módjuk, hogy leírják ezeket a gondolataikat. Szívesebben olvaslak, mint az örökké holakausztot támadókat és védőket, és amikor majd te írod ide, hogy javult a helyzet az országban, akkor majd el is hiszem, mindenféle statisztika ellenére. Ajánlom az írásodat a baloldali politikusok és baloldali érzelmű emberek figyelmébe.

16940 2013.02.04. 00:50:08

Bocsánat, Mammy, de reagálnom szükséges. "Szívesebben olvaslak, mint az örökké holokausztot támadókat és védőket" - 8. Ez csúnya, igaztalan, embertelen egyenlővé tétel. A holokauszt nem csupán a zsidóknak volt pusztulás. Működtetője, a nácizmus nyomort, éhséget, halált hozott a népek-nemzetek nem zsidó származású tagjaira is. A nácizmus játszotta ki - demagógiával - a szociális nyomorúságokat a zsidó emberek ellen. Én egyike vagyok azoknak, akik következetesen fellépnek a nácizmus, az antiszemitizmus, a romaellenesség, általában a rasszizmus minden megnyilvánulásával szemben. Pontosan szociális irányultságomból adódóan. A holokauszt bagatellizálása és/vagy relativizálása éppen hogy eltereli a szociális bajokról a figyelmet. Ha szabad, picit megvilágítanám. A valóság megismerésében súlyos hibát vétünk, ha szem elől tévesztjük, hogy a holokauszt ugyanazon társadalmi rendszer torzszülöttje, amelynek védelmezője az összes burzsoá politikai uralom (akármennyire demokratikusak is). A holokauszt a kapitalizmus feloldhatatlan ellentmondásainak terméke. Tehát ahhoz, hogy megismétlődését történelmi érvénnyel – vagyis: örökre – lehetetlenné tegyük, magát a kapitalizmust, a tőkeviszonyt szükséges meghaladnunk. A meghaladás útjára viszont éppen a kapitalizmus helyezi a tömeggyilkos antiszemitizmus torlaszát (Auschwitz óta – akarva-akaratlanul – a legenyhébb antiszemitizmus is támogatja, hogy megint legyen holokauszt!), hogy a kizsákmányoltakat (mind a mélyszegény, fedél- és munkanélküli nincsteleneket, mind a jelzálogos lakással, az újra és újraszaporodó, ki nem fizetett törlesztési kötelezettséggel terhelt ingóságokkal a fogyasztás bűvöletébe és a tulajdonlás csalfa, valótlan érzésébe egy egész tudatvarázsló rendszerrel beterelt mai, aktív munkaerőként létező proletárokat, akik – együttesen – a modern társadalom zömét teszik ki) ezzel az eszközzel is feltartsa tőkeszolgaságuk felismerésében. Hiszen így időről-időre eléri, hogy – többek között – megosztja őket a holokauszt-tagadók és a holokausztot reálisan, a világtörténelem legborzasztóbb szörnyűségének, az emberiség legförtelmesebb civilizációs botrányának értékelők harca. A társadalmi viszonyok tisztánlátását, a kapitalizmuson túljutni képes emberi minőség létrejöttét ugyanakkor segíti a holokauszt tagadásának, tagadásához vezető relativizálásának („hogy csak egy volt a népirtások sorában…”) és bagatellizálásának („hogy nem is volt olyan jelentős…”) elutasítása. /Korábbi megjelent írásaimból./ Úgy gondolom, hiteles vagyok. Hiszen elsőként köszöntöttem a post szerzőjét, Mammyt e munkájáért (lásd fent 1.), s azonnal megvédtem e postot már a legelső értetlenkedéskor (lásd 3.). Továbbá bárki tallózik írott dolgaimban egyetlenegy szociálisan közönyöset nem talál, sőt... Meggyőződésem, hogy amire reagálva indítottam e kommentet - provokáció. Mégpedig tudatos. Jeleztem a kérdésben egyetlen tisztességes álláspontot. Megfogalmazni persze sokféleképpen lehet, a lényeget tekintve viszont nem. Megcselekedtem, és tovább nem kívánok itt ezzel foglalkozni. Nem is írtam volna róla, ha az illető blogger (zitbau) nem hozza be ide. Mármint a holokausztot. Megköszönöm Mammy bloggerina postszerző bloggazdának, ha tolerálja, hogy nem hagyhattam szó nélkül a holokauszt ide indokolatlanul és igaztalanul (bizonyítottam az imént) történt berántását. Az üggyel, ismétlem, itt nem foglalkoznék tovább. Ha az illető blogger (zitbau) folytatja, az ő sara, hogy bepiszkolja ezt a nemes szándékú postot.

178479 2013.02.04. 14:25:45

Kedves Mammy! 40-es IQ felett mindenki láthatta, hogy a beígért ausztriai életszínvonal hazugság. Nyíltan őrizkedett is mindenki kimondani, hagyták, hogy a hülyék hangosan ábrándozzanak. A rendszerváltás első húsz évének viszonylagos jóléte az állami vagyon államadóssággá konvertálásából, és további 60-100 milliárd dollár hitelnek volt köszönhető, valamint a Nyugat viszonylagos és látszólagos nagylelkűségének. Erre azért volt szükség, hogy az új rendszer legalább nagyvonalakban állni látsszon az összehasonlítást a Kádár rendszerrel. A pénz, hitel, nagyvonalúság mára elfogyott. Maradt a kőkemény kapitalizmus gyarmati elnyomással kombinálva, kizsigerelt munkavállalókkal, akik azért imádkoznak, hogy bár zsigerelnék ki egészen az infarktusig, és ne rúgják ki a mesterségesen kollaboráns kormányok által felhízlalt tömegű munkanélküli milliók közé. Több pénz nincs bérre. Csak sokkal kevesebb munkavállaló között sokkal egyenlőtlenebbül oszlik meg. Szabadságról meg annyit, hogy nem kivánom egy ellenfelemnek se, hogy fideszes főnöke megtudja, kire készül valójában szavazni, vagy mi a valódi véleménye Urbán Győzőről. De a fordítottját se. Éljen a Magyar Szabadság! Éljen a Haza! Menjetek külföldre dolgozni!

263397 2013.02.04. 16:13:32

12. ZorróAszter 2013. 02. 04. 14:25 Amit írsz, az igaz, de nem bontottad ki egészen a valóságot. Azt, hogy azért egy kicsit lehetett volna másképpen is, s mely érdekek miatt lett, ami van.

69910 2013.02.04. 16:22:41

4 re Maxval, Mammi úgy lett komcsi, mint ahogyan belőled lett antikomcsi. csak ő későbben érett azzá, mint te. Te mint jól menő komcsi családból származó, már gyerek korodban antikomcsi lettél. Már tizennyolc. mások szerint nyolc éves korodban. Azért mert te csodagyerek voltál. Neked már nyolc éves korodban annyi eszed volt, mint most

178479 2013.02.04. 17:04:08

13. apafia 2013. 02. 04. 16:13 Kedves Apafia! Nem volt alternatíva. Csak képzelgés. Amikor a rendszerváltás környékén elmondtam kb. ugyanezt, mindenki kiröhögött (maga mögött érezve a túlnyomó többség erejét). Most én röhögök. Muhahaha!! !!! Röhögnék, ha nem fagyna az arcomra a mosoly is, amikor gyerekek fordulnak ki az iskolapadból az éhségtől hétfőn 10 óra tájt. De azokon had röhögjek, akik keresztény úrinővé szopták magukat, meg póóógáárnak képzelték magukat. Meg milyen jó lesz az ingyenpénzkárpótlás meg TSZ felosztás. Most meg állhatnak sorba Róbert bácsinál. Vagy a köködő előtt. (Ma is így hívják a munkaerő közvetítőt?) 45 előtt így hívták. Minden nép, aki nem tanul a saját történelméből, arra itéltetik, hogy újraélje. Mi a szép úri Magyarországot kapot vissza. A hárommillió koldussal.

16940 2013.02.04. 17:52:50

Nézzük csak, mit helyezett Petőfi a versszak első sorába?! Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! /A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI/

275456 2013.02.04. 17:56:18

Hűha... Hol is kezdjem! Talán ott, hogy nem annyira munkám volt benne, mint inkább tapasztalat, saját bőrön és környezetemben. És csak kifakadtam, mert nagyon nem jó, amiket tapasztalok mostanában - és ha ez az alternatívája az előző rendszernek, akkor igenis visszasírom azt a kort, ahol a munka jogod és kötelességed volt, de cserébe kaptál annyi bért, amiből fedezni tudtad a megélhetésed. Mindezt annak ellenére, hogy nekem mint írtam is: "bejön" ez a felelősségválallósdi, de az felháborít, hogy a legagyamentebb szabályokkal pont az állam gátolja meg, hogy boldogulni tudjak, és további agyament intézkedésekkel még rátromfol, nehogy jól érezzem magam. Mit szeretnék? Hogy maradjunk a lovon... mert ez a másik oldal számomra pont annyira elfogadhatatlan, mint az előző rendszer. És azt is szeretném, ha az emberek gondolkodnának, nem "nyelnék be", amiket a politikusok - párttól függetlenül - lenyomnak a torkukon!

relatív 2013.02.04. 18:30:02

Kedves Mammy ! Látnivaló, hogy Te sem teszed helyre azokat a tapasztalt értékeket, melyek életed során ért, ér ! Harmadik út n i n cs (!). Vagy egy a lehető legszélesebb munkával megtermelt, és elosztott, vagy a kapitalista szellemmel megtermeltetett, és egyesek tőke felhalmozása ! A baloldalnak pont ez a rákfenéje, nem tudja magát elhelyezni a rendszerváltás, és a széles tömegek támogatása dilemmában. Olyan nincs, hogy a kapitalista termelés ( mely a nagy tömegek munkájának kevés ember tőkéjét gyarapítja, annak hasznára ) keretében egy szélesebb közösség jólétét biztosítja, ennek a tőkefelhalmozás - ami a kapitalista termelés egyetlen célja - gyakorlata alapvetően ellentmond. Már napjainkban megszűnt az az inspiráció, mely egy veszedelem ( a kommunizmus eszméje= a kizsákmányolás - húúú, ez a szó IS káromlásnak minősül (!) - létezik, mint perspektíva ) minél későbbi bekövetkezte érdekében az úgy nevezett 'jóléti államot' ( értsd : a tőkések mazsolát osztogattak a dolgozó rétegnek ) működtették . Kész, vége ! A kapitalista termelés viszonyainak túlélése érdekében a legnagyobb igyekezet folyik világszerte, addig, míg az emberiség fel nem ébred. Ez van, ezt kell megérnünk ! A korábbi szocialista országokban élők sem annak a rendszernek a tévedései, túllihegése, hanem annak az időknek a népnek kedvező tényezői iránt éreznek nosztalgiát, de mint tudjuk harmadik út nincs !