Direktori delírium
2012. december 19. írta: MammyPress Média

Direktori delírium

Nem szeretem Alföldit. Pontosabban: őt magát igen. Tehetségét, képességét nem vitatom. Bár nekem elsősorban Carter doki hangját testesíti meg, amit nagyon szerettem – de mint rendező: nem jött be! Túl művészi volt az én ízlésemnek, vagy inkább élettempómnak. Én nem értelmezni, újragondolni akarok a színházban, hanem kikapcsolódni. Esetleg kiadni magamból azokat az érzéseket, amelyek a hétköznapok során bennem ragadtak és csak arra várnak, hogy valaki egy zenével, egy verssel, egy színdarab szereplőjével azonosulva kiszabadítsa belőlem. Erre Alföldi nem alkalmas… Nekem!

Az azonban vitathatatlan, hogy az ország elsőszámú színi intézményét – legalábbis: nézetem szerint a Nemzeti Színház ezt a posztot kell betöltse – jól vezette. Azazhogy persze, lehet vitatni, meg szidni, meg pocskondiázni… Amit nem lehet: jegyet venni az előadásokra, mert folyamatosan teltházas. Vagy azt mondani, hogy nem elég változatosak, esetleg nem elég színvonalasak a darabok. Vagy azt mondani – mondjuk Törőcsik Mari vagy Sinkó László mellett –, hogy gyenge a társulat… Oké, rendben, van olyan személy, akinek jelenléte – jogellenesen, de mégis: etikailag – megkérdőjelezhető, az azonban semmiképp sem, hogy a tények azt igazolják: ez egy sikeres színház!

Vidnyánszky azonban más „tészta”. Évek óta figyelem, és szeretem. Láttam minden számottevő rendezését, legyen az a beregszászi, vagy a debreceni társulattal, vagy épp Hobo valamelyik estje. Utóbbiakat álmomból felébresztve is idézem, ha kell, hiszen többször is láttam. Jártam az országot miatta, néztem határon túl is munkáját. Mi több: volt alkalmam személyesen megismerni őt is, és családját is: emberileg is nagyon tiszteletreméltó! Társulata mindkét általa vezetett intézményben a kedvenc színészeim! Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy kire bíznám az ország első számú színházát, gondolkodási idő sem kéne: egyértelműen őt választanám!

Csakhogy: nem ez történt…

Nem csupán nem engem kérdeztek – hiszen miért is tennének ilyet – és nem is az történt, hogy Alföldi egyszerűen elfáradt és kellene a helyére valaki más. Nem!

Politikai döntés született, méghozzá két lépésben. Elsőként azt döntötték el „odafenn”, hogy Alföldinek mennie kell. Próbáltak ehhez okot is gyártani, ebben azonban nem arattak osztatlan sikert – hát kivárták a szerződés végét, mint a kisebbik rossz megoldás. Majd jött a második döntés: legyen inkább Vidnyánszky a direktor!

Hogy ez politikai döntés eredménye, az nem csak hogy nem kérdés, de nem is újdonság: mióta ki tudom mondani a színház szót ez azóta így szokás. Fent eldöntötték, kinevezték, lent pedig tudomásul vettük. Szerencsés esetben a kinevezettnek volt némi köze a szakmához, peches körülmények között az alárendeltek igyekeztek megoldani, hogy a működőképesség azért megmaradjon. Hogy miért kell ehhez egy pályázatnak nevezett színjáték? Jó kérdés… De színházról lévén szó: nézzük el ezt a kis apróságot még akkor is, ha ezzel épp minket próbálnak palira venni! Egyébként meg egy szavunk sem lehet, hiszen aki látta a pályázatokat, az tudhatja: ezúttal legalább érdemben összevethető munkákról beszélhetünk, ellentétben az Új Színház igazgatói posztjának döntésekor benyújtottal szemben.

Mégis: valahogy nem tudok örülni! Még akkor sem, ha tudom, a színház jó kezekben lesz! Mert lehet, hogy ma Alföldit állították félre, lehet, hogy ma egy jó embert és egyben jó szakembert neveztek ki a helyére, de én mégis azt érzem: forog a gyomrom az egésztől! És aggodalommal tölt el a holnap, mert van még pár intézmény, és a módszer az úgy tűnik: állandó!

Vidnyánszkynak talán nem kellett volna elfogadnia ilyen áron a kinevezést – mondják most sokan. Igen, talán igazuk lehet! De kevés alkalmasabb embert ismerek, és számára ez nem csak egy remek feladat, egy szakmai kihívás – inkább egy beteljesülés. Nem divat bevallani, de az ember ilyenkor nem mond nemet… Alföldi pedig talán jobban jár, ha végre leszáll róla a politika és nem csámcsog tovább senki rajta.

Én azonban mindkét felet sajnálom, mert nem az a közös bennük, hogy mindketten a Nemzeti Színház igazgatói lehettek, hanem az, hogy mindkettőjüket méltatlan helyzetbe kergették a szakma és a közönség előtt!

Valahogy mégsem múlik ez a gyomorbántalom… pedig: „Derű és nyugalom, parányi házban... Az élet szép. Tenéked magyarázzam?”

A bejegyzés trackback címe:

https://mammypress.blog.hu/api/trackback/id/tr146387019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

11715 2012.12.19. 17:16:58

ugyanezt érzem: alföldi nem a szívem csücske, de az eljárás, ahogyan az ügyet eiintézték, gyomorforgató.

163107 2012.12.19. 17:48:23

Nekem a szívem csücske, mert óriási művész, de itt Vidnyánszky is meg lett alázva. Mert nagyon tehetséges ember ám - és akik valami pántlikás, délibábos magyarkodást várnak majd el tőle, nagyot csalódnak - nevetünk mi még itt. " A Nemzeti volt igazgatója méltatlannak tartja, hogy Vidnyánszky Attilával ilyen helyzetbe kerültek, és kijátszották őket egymás ellen. Ez nagyon káros az embert hazaszeretetére – fogalmazott Alföldi Róbert. Alföldi nem lepődött meg, hogy nem hívták meg a sajtótájékoztatóra, amelyen bejelentették, ki nyerte meg a Nemzeti Színház vezetésére kiírt pályázatot. Most már teljesen mindegy, ki milyen pártra szavaz, mert az alapügyeink vannak megkérdőjelezve, és vagyunk nagyon erősen szembeköpve, és hülyének nézve. Nincsenek felnőtt, férfias, egyenes mondatok..." Hát azok nincsenek. Hányinger van, sajnos.

180524 2012.12.19. 18:11:30

Igen, Mammy, hogy mennyire méltatlan az egész, itt egy kompetens színészóriás véleménye: http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/49760-igazabol-uvolteni-szeretnek-torocsik-mari-a-nemzeti-palyazatrol

275456 2012.12.19. 18:29:50

[maiman](#1504794) Igen, köszönöm... - ezt olvasva ragadtam szövegszerkesztőt! :o(

180524 2012.12.19. 18:40:11

4. Mammy :-)) sejtettem, de olvassa el más is...

210560 2012.12.20. 20:37:50

Olvastam Töröcsik Mari véleményét (is) ebben a szégyenteljes ügyben. Az eljárás, amivel a két rendezőt megalázták, nos az háborít fel engem is. Alföldiről kissé ellentmondásosak az érzelmeim - természetesen kizárólag a munkájával kapcsolatosan - láttam olyan rendezését, amivel nem igazán tudtam azonosulni, láttam olyat, ami tetszett...Színészként nagyon tetszik....a rendezői munkásságát a szakma biztosan jobban meg tudja ítélni. Az az otromba és gátlástalan módszer, amivel az igazgatói kinevezést intézték a Nemzetiben..hááááááát....minden, csak nem elfogadható! :(

266318 2012.12.24. 13:16:34

Őszintén! Mit lehet ilyenkor írni ? Ha kártyát félig terítem ki. Durva leszek! Ebül nyert ,ebül vész el. Az élet már csak ilyen .