Rovott múlt
2012. június 11. írta: MammyPress Média

Rovott múlt

 

Ma reggel ismét kaptam egy tudományos anyagot, amely azt hivatott igazolni, hogy már az általunk ismert civilizált kor előtt is létezett itt egy fejlett társadalom, amely piramisokat épített, magasan kulturált, és írása a magyarok rovásírásra emlékeztet. Olyan meggyőzően tálalta az írás a régészeti leletek sokaságát és a különböző kutatók következtetéseit, hogy akár igaz is lehet…
Igen, ez alátámasztaná azt a sokaknak nagyon szimpatikus feltételezést, hogy esetleg közünk van egy olyan néphez, akik elsőként – vagy legalábbis: jóval az ismert korok előtt – népesítették be a Földet. Igazolná azt az ősiségen alapuló öntudatot, amely sokaknak okot ad némi fensőbbséges érzetre. És ilyenkor jön nálam a DE:
Azaz: tegyük fel, hogy így van. Szeretném megtudni, hogy a mai fensőbbséges hangnemre, amelyet akár a közéletben, akár a diplomáciában használunk, hogyan ad alapot egy olyan korban elért eredmény, amelyet még a történelemkönyvek sem jegyzenek? Mennyiben befolyásolja azt, amit ma fel tudunk mutatni? Mert bizony, tudunk, ma is vannak értékeink, bár azokról nem beszélünk… és nem feltétlenül az öngyilkossági hajlamban vagy az alkoholizmusban való élenjáróságunkra gondolok, valóban számtalan mai sikerrel is büszkélkedhetnénk, ám nem tesszük. Legfeljebb Nobel díjasaink és feltalálóink névsorát szoktuk gyakorta emlegetni – elfedve azt az apró szépséghibáját a dolognak, hogy többségük külföldön érte el sikereit… A mai kutatók ugyanis nem kapnak lehetőséget, nincs pénz, nincs eszköz, és nem elég alkotni: politikailag is meg kell felelni a boldoguláshoz. De mit is várunk egy olyan országban, ahol egyetlen évszázad alatt immár negyedjére űzzük el az értelmiséget, az alkotószellemet az országból.
De ha igaz, amit – természetesen nem magyar – professzorok találtak erről a letűnt korról, akkor azért mégiscsak büszkék lehetünk. Hiszen valaha nagyok voltunk. Még abban a korban, amikor a rovásírás volt az alap világszerte. Atlantiszon, Mú szigetén…
Ma is egyre népszerűbb dolog: már közigazgatási táblákat is helyezünk ki ezzel a különleges írásmóddal. Sőt, könyvek is jelennek meg így. Érdekes és izgalmas, de mintha egy kicsit nagyobb hangsúlyt kapna néhány ember életében, mint amekkora járna neki. Ettől még nem leszünk előrébb a ranglistán, nem leszünk kiválasztott nemzet.
Tegyük fel, hogy igaz, és mi uraltuk az egész földet akár: mennyiben változtat ez a mai helyzetünkön? Javul-e az ország helyzete? Nő-e a GDP, a termelés, a születések száma vagy legalább jobb lesz-e a kedve valakinek?
Persze, tudom! A múlt ismerete fontos, mert aki nem tudja, honnan jön, az nem tudja hová is tart… Ezt nem is vitatom! De engem sokkal jobban érdekel az a múlt, amit mondjuk a múltszázad elején jegyeztek fel – mert kísértetiesen emlékeztet a jelenre. És mert annak csúfos vége lett, ezért azt gondolom, hogy a múlt ismerete elsősorban arra való, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el ismét… Ha a könyvekben az szerepel, hogy ez az út az elmúlt száz évben már két-három alkalommal szenvedéshez, nyomorhoz, emberek százezreinek halálához vezetett, akkor lehet, hogy valamit változtatni kellene az úton…
És ehhez még a német régészeti professzorok sem kellenek – csak egy kis józan gondolkodás.

 

Ma reggel ismét kaptam egy tudományos anyagot, amely azt hivatott igazolni, hogy már az általunk ismert civilizált kor előtt is létezett itt egy fejlett társadalom, amely piramisokat épített, magasan kulturált, és írása a magyarok rovásírásra emlékeztet. Olyan meggyőzően tálalta az írás a régészeti leletek sokaságát és a különböző kutatók következtetéseit, hogy akár igaz is lehet…

Igen, ez alátámasztaná azt a sokaknak nagyon szimpatikus feltételezést, hogy esetleg közünk van egy olyan néphez, akik elsőként – vagy legalábbis: jóval az ismert korok előtt – népesítették be a Földet. Igazolná azt az ősiségen alapuló öntudatot, amely sokaknak okot ad némi fensőbbséges érzetre.

És ilyenkor jön nálam a DE! Azaz: tegyük fel, hogy így van. Szeretném megtudni, hogy a mai fensőbbséges hangnemre, amelyet akár a közéletben, akár a diplomáciában használunk, hogyan ad alapot egy olyan korban elért eredmény, amelyet még a történelemkönyvek sem jegyzenek? Mennyiben befolyásolja azt, amit ma fel tudunk mutatni? Mert bizony, tudunk, ma is vannak értékeink, bár azokról nem beszélünk… és nem feltétlenül az öngyilkossági hajlamban vagy az alkoholizmusban való élenjáróságunkra gondolok, valóban számtalan mai sikerrel is büszkélkedhetnénk, ám nem tesszük. Legfeljebb Nobel díjasaink és feltalálóink névsorát szoktuk gyakorta emlegetni – elfedve azt az apró szépséghibáját a dolognak, hogy többségük külföldön érte el sikereit… A mai kutatók ugyanis nem kapnak lehetőséget, nincs pénz, nincs


De ha igaz, amit – természetesen nem magyar – professzorok találtak erről a letűnt korról, akkor azért mégiscsak büszkék lehetünk. Hiszen valaha nagyok voltunk. Még abban a korban, amikor a rovásírás volt az alap világszerte. Atlantiszon, Mú szigetén… Ma is egyre népszerűbb dolog: már közigazgatási táblákat is helyezünk ki ezzel a különleges írásmóddal. Sőt, könyvek is jelennek meg így. Érdekes és izgalmas, de mintha egy kicsit nagyobb hangsúlyt kapna néhány ember életében, mint amekkora járna neki. Ettől még nem leszünk előrébb a ranglistán, nem leszünk kiválasztott nemzet.eszköz, és nem elég alkotni: politikailag is meg kell felelni a boldoguláshoz. De mit is várunk egy olyan országban, ahol egyetlen évszázad alatt immár negyedjére űzzük el az értelmiséget, az alkotószellemet az országból.

Tegyük fel, hogy igaz, és mi uraltuk az egész földet akár: mennyiben változtat ez a mai helyzetünkön? Javul-e az ország helyzete? Nő-e a GDP, a termelés, a születések száma vagy legalább jobb lesz-e a kedve valakinek? Persze, tudom! A múlt ismerete fontos, mert aki nem tudja, honnan jön, az nem tudja hová is tart… Ezt nem is vitatom! De engem sokkal jobban érdekel az a múlt, amit mondjuk a múltszázad elején jegyeztek fel – mert kísértetiesen emlékeztet a jelenre. És mert annak csúfos vége lett, ezért azt gondolom, hogy a múlt ismerete elsősorban arra való, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövessük el ismét… Ha a könyvekben az szerepel, hogy ez az út az elmúlt száz évben már két-három alkalommal szenvedéshez, nyomorhoz, emberek százezreinek halálához vezetett, akkor lehet, hogy valamit változtatni kellene az úton… És ehhez még a német régészeti professzorok sem kellenek – csak egy kis józan gondolkodás.

 

Ez az írás az http://www.ellenszek.hu/ oldalán jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://mammypress.blog.hu/api/trackback/id/tr956386979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

263397 2012.06.11. 13:33:07

Na, most már tudom, miért nem mami-nak írod a neved. Èrdekes, hogy mindenféle buta hit meg egyház nem zavar benneteket, egyedül és kizárólag az, ami a magyarság öntudatát emeli. Az Ótestamentummal kapcsolatban miért nem írsz hasonlókat? Az se különb.

251002 2012.06.11. 13:45:51

"...tegyük fel, hogy így van. Szeretném megtudni, hogy a mai fensőbbséges hangnemre, amelyet akár a közéletben, akár a diplomáciában használunk, hogyan ad alapot egy olyan korban elért eredmény, amelyet még a történelemkönyvek sem jegyzenek? Mennyiben befolyásolja azt, amit ma fel tudunk mutatni?" Semennyire. A hatalomnak az ezeréves múlt szolgáltat alapot a szentkoronás dölyfre, az ezer évnek pedig nem része sem a rovásírásos múlt, sem a piramisok. Ami a magyarság ezer év előtti történelmének része lehetett, az nagyon sok vonatkozásban akár ellentmondásban is állhat például a magántulajdon mai nimbuszával. A honfoglaló magyarok például törzsi-nemzetségi szervezetben éltek, amelynek minden tagja szabad ember volt és nyoma sem volt olyasfajta vagyoni különbségeknek mint ami az államalapítással István király korában és azt követően kialakult, s amelyben a szabad magyarokat jobbágysorba süllyesztették. A "sötét magyaroknak" (szándékosan használom ezt a fogalmat a "mélymagyar" helyett, mert az a magyar irodalmi múltban teljesen mást jelent) mindezekről természetesen fogalma sincs és kritikátlanul kapcsolják össze akár a szkíta, akár a hun rokonságot, akár a rovásírást vagy piramisokat a turulmadárral, az árpádsávos lobogóval és a szent koronával. Ennek a magyarkodásnak egyaránt része Koppány és István király. Tök mindegy, hogy mi, csak legalább ezer éves legyen. Egy apró helyesbítés: "De mit is várunk egy olyan országban, ahol egyetlen évszázad alatt immár negyedjére űzzük el az értelmiséget, az alkotószellemet az országból." A lányaimnál is sorra javítom ezeket a nyelvtani hibákat. A négyszeres a negyedrésznek éppen tizenhatszorosa. Az értelmiséget negyedszer űzzük el. Tartalmilag hogy is jön ki ez a négyszeres elűzetés? A holokauszt elől menekülők, a Rákosi-korszakban deportáltak, az '56-os menekülők. És napjainkban a külföldön munkát vállalók. Van esetleg másféle sorrend is? Ha a '29-'32-es világválságot is ide soroljuk, akkor az már ötszörös. Viszont sokkal inkább szolgáltat alapot a kisembereknek arra, hogy a hagyományos magyar kishitűséget feladva kissé kihúzzuk magunkat.

251002 2012.06.11. 13:49:19

Elnézést, az utolsó mondat, mely szerint "Viszont sokkal inkább szolgáltat alapot a kisembereknek arra, hogy a hagyományos magyar kishitűséget feladva kissé kihúzzuk magunkat." csak véletlenül került a végére, semmi kapcsolatban nem áll a mondat az értelmiség elűzésével.

275456 2012.06.11. 14:12:02

[apafia](#1394768) Mami csak egy van, mindenkinek, így én csak Mammy lehetek - a nevem írásmódja pedig Milne Tigrisétől ered: "két s, y, amúgy kiejtve: tigris". És a butaság minden formája zavar... Konkrétan a mai kávémhoz ezt az anyagot kaptam - ezért erre reagáltam soraimmal. A rovásírással egyébként semmi bajom, amíg az hagyományőrzés, vagy hobbi. De lassan kötelező lesz, aminek nem látom értelmét, és erősen a ló másik oldalán érzem magam. Persze nem ez az egyetlen, ami ilyen "átesős" az életünkben, lehet, hogy innen ered a lovasnemzet megjelölés?

275456 2012.06.11. 14:17:26

[aLEx](#1394780) Köszönöm, van pár "típushibám", ez az egyik... Igyekszem elkerülni, de a reggeli kapkodásban nem is tűnt fel, sajnos. "A holokauszt elől menekülők, a Rákosi-korszakban deportáltak, az '56-os menekülők. És napjainkban a külföldön munkát vállalók." - igen, erre a sorrendre gondoltam én is.

34417 2012.06.11. 16:04:14

1. apafia 2012. 06. 11. 13:33 mesélj már, mégis, a rovásírás miben is emeli a magyarságöntudatát? a helységnévtáblákban, esetleg? vagy az ostobábbnál ostobább eredetlegendákban, amik azt hivatottak bizonyítani, hogy a fél világ tkp. magyar? nem mellesleg, ha az utolsó bekezdéssel is foglalkoznál érdemben, talán még érdemes is lenne odafigyelni rád. de így csak üres kötözködésre telik tőled, ami, ugye, eddigi beírásaid alapján, egyáltalán nem csodálkozni való.

263397 2012.06.11. 16:37:18

6. Azt gondoltam, hogy a tiedet nem emeli. Egy húron pendültök itt majd mindannyian, s hangadók voltatok a "merjünk kicsik" lenni terminológiával vagy 60 évig. A helyetekben nem csodálkoznék, ha a visszalendülö inga leüti a fejeteket.

34417 2012.06.11. 16:49:56

7. apafia 2012. 06. 11. 16:37 a cikkhez szólj, érdemben, kisgyerek, mert ez még mindig csak primitív személyeskedés. tudod, az inga fix pályán mozog, elég könnyű kikerülni:-)

169889 2012.06.11. 17:47:14

Valami nagyon el van cseszve, tegnap az EB-n (Olasz – Spanyol) az a szegény balfék kommentátor többen foglalkozott a magyar játékvezetővel (jól vezette), mint a csapatokkal, főszereplővé tett egy mellékszereplőt, csak azért mert magyar.

275456 2012.06.11. 17:51:24

[Lancelot](#1394879) Azt hiszem, ez azért nem a magyar öntudatból, hanem a savanyú szőlőből fakad: ha már a csapatunk a közelébe se jutott az EB-nek, legalább ő elismert képviselője a magyar futballnak. Már ha beszélhetünk még olyanról... 8-)

169889 2012.06.11. 17:58:26

Hát nem tudom, másnak is szemet szúrt. Azt már az elején le kell szögezni, úgy nem lehet meccset nézni, hogy az ember a bírónak drukkol. Hiába hívják Kassai Viktornak az illetőt s dobban az ember szíve minden honfitársért, a bíró akkor is csak a pálya tartozéka, nem érte van a meccs. Ennek az se mond ellent, hogy egynémely lap meg az állami tévé úgy konferálta föl a spanyol-olasz meccset, hogy este föllép Kassai, s körötte lesz még a pályán vagy huszonkét ember. http://nol.hu/sport/a_kassai-paradoxon

199664 2012.06.11. 18:58:40

Nagyon érdekes katyvaszt gyártottak itt a történelemhamisítók!Először is :lassan már oda jutunk,hogy a szentkorona gyalázása miatt tömlöcbe kerülhetek(egyébként eszemben sincs gyalázni,a múltunk egyik ereklyéjének tartom!De nem több!!) A jogállamiságnak pedig nem a jelképe,mert ,egyenlőre nem királyság vagyunk(hm,de nem is köztársaság!!?) Tehát adva van Szent István,és országalapítása,ahol aztán ennek a rovásírásnak,meg mindönféle sámánkodásnak vége! Aztán itt van a turulkodás,ami aztán István idejében,mint totemállat szóba sem jöhetett az előbbiek kapcsán! A kettős kereszt,meg az árpádsávos zászló is üti ezt a kettősséget,hiszen a magyar törzsi közösség Istvánnal megszűnt,és hogy nyoma se maradjon,rengeteg jobbot levágtak,vagy szemet kitoltak érte!! Most aztán nem tudjuk,hogy mi is lehet az a nagymagyarkodás,csak sejtéseink vannak róla! Talán úgy képzelik el,hogy a nagymagyar böszméink mindent megtehetnek ugyanúgy ,mint a kalandozások során,egyedüli kiváltságuk lesz ez a rovásírás,turáni vándorsólyommal vadásznak majd a nagy magyar pusztaságon(esetleg védett madarakra is)és a törzs istenei is nekik szolgálnak majd,akikhez szóló imáikat rovásírással írják majd,vagy még azt sem,mert maguk lesznek az isten! A többieknek pedig marad a NER,meg a kétharmad uralma,nyugdíj,szociális ellátás, munka,és könyörület nélkül!

34417 2012.06.11. 19:09:21

fatornyos kis hazámban, mogyoródon, trianon siratásra gyűlt össze a templomtéren a lakosságnak az a része, akiknek erre igénye volt. nem voltak sokan, pedig ott volt az egyik jobbikos halljakend is a parlamentből, ráadásul rovásírásos helyiségnévtábla avatása is beígérésre került. napok múltak és sehol sem látom a névtáblát - nem, mintha hiányozna. lehet, hogy győzött a józan ész, vagy csak nem tudták megszerezni a hivatalos közigazgatási engedélyeket hozzá? mert az nem úgy van, hogy gondolok egyet, és kiteszek egy rovásírásos izét oda, ahova kedvem tartja!

34417 2012.06.11. 19:33:10

gratulálok, mammy, ott vagy a matrix ajánlójában! egy újonctól nem rossz!

221471 2012.06.11. 19:35:42

Ez a mintapélda arra, hogy 20 év alatt hogy el lehet vinni az erdőbe egy egész országot, amelynek kulturális és oktatási színvonala azt megelőzően kiemelkedő volt. Ezek után senki se csodálkozzon a 2010-es választási eredményen.

275456 2012.06.11. 20:29:48

@harunalrasid HCJD Köszönöm! :o) Lehet, hogy ezentúl hamarabb kapcsolom be a laptopot majd, mint a kávéfőzőt! :o) Azért... jobban szeretném, ha inkább tanakodnom kéne, hogy miről írjak... :o( Egyelőre úgy tűnik, minden órában belefutok valamibe, amitől viszket az ujjam!

34417 2012.06.11. 20:32:07

16. Mammy (szerkesztő) 2012. 06. 11. 20:29 háles! írd csak ki magadból, mert jobb, mintha az orvos szedi ki:-)

263397 2012.06.12. 00:13:15

12. pietnik 2012. 06. 11. 18:58 " Tehát adva van Szent István,és országalapítása,ahol aztán ennek a rovásírásnak,meg mindönféle sámánkodásnak vége!" No, ez ölég nagy butaság.

163107 2012.06.12. 09:17:45

Alex, a nyelvtanoktatásodban sajnos nincs igazad. Amit írsz szőrszálhasogatás. Akkor lenne igazad, ha a blogger azt írta volna, hogy "negyedére". A másodjára, harmadjára, negyedjére ugyanezt jelenti, mint a másodszorra, harmadszorra, negyedszerre. Némileg tájszó, ami beépült a köztudatba, elfogadott és nem is magyartalan, nem is más a jelentése, mint a szerző szándéka. Érdekes, éppen hasonló témában vagyok nyakig...most pl. újraolvasom a Sziriát oszlopait (Várkonyi Nándor) - döbbenetes micsoda kultúrák maradványai vannak szétszóródva világszerte, részben épen (piramisok), részben romokban, föld alatt, víz alatt, őserdők fái és liánjai által beszőve. Az embert érdekelhetik paralel a jelen történései (rám se foghatja senki, hogy közömbös lennék), és a múlt titkai.

199664 2012.06.12. 09:31:06

Apafi! Miért lenne butaság?!István király tűzzel-vassal irtotta a múlt maradványait,már csak azért is,mert nagy volt a kereszténység felvétele miatti ellenállás!

199664 2012.06.12. 09:37:08

Az igazi butaság éppen az,hogy István reputációja mellé felvesszük a korábbi sámánista vallás ,meg rovásírás kultuszát,mintha István keresztény államalapítása után a kettő szerves egységben lett volna!István üldözte a pogány múlt képviselőit,kézlevágással ,szemkitolásal,ólom fülbeöntésével,és egyéb kegyetlenséggel üldözte őket. Igaz,hogy szélsőjobb oldalon már néha megvonják Istvántól a "szent" jelzőt,és a magyarság elárulójának mondják,de azért ez a tudathasadásos állapot ma is fennáll! Nem a múltba kéne révedni,hanem azt tárgyilagosan elemezni!Igaz,hogy a mai jobboldali történészek ettől messze állnak,de azért az elfogulatlan múlt-értékelésre igény van-lenne!!

163107 2012.06.12. 09:44:34

21. a magyarság nem volt sámán-vallású. Heterogén vallási irányzatok éltek meg egymás mellett az első évszázadba, (X.század). Jelen volt a táltos hit, a manicheizmus, a bizánci vallásnak is voltak követői. Éppen csak sámán-hit nem volt, éppen ezért volt hajmeresztő és nevetséges, amikor valami altáji vagy honnan szalajtott sámán ugrabugrált és hókusz-pókuszolt a Korona körül. A Korona egyébként mindenképpen keresztény jelkép, a két dolog nagyobb ellentétben nem is lehet egymással - ez is jellemzi, hogy mekkora katyvasz van egyesek fejében magyarság ügyben.

204112 2012.06.12. 13:24:39

Igen, a sámán és táltos között lényegi különbség van. A sámán " csak " gyógyíthat, a csoport, törzs dolgaiba nincs beleszólása, bármennyire is képes kapcsolatba kerülni a szellemekkel. A táltos viszont népi tanító is, amellett, hogy gyógyít, és minden kérdésben meghallgatják a meglátásait, különösen fontos döntések előtt. Nem a rovásírással van a baj, szerintem egyetlen érdeklődő ember sem utasítaná el, hogy halljon, többet tudjon róla, hanem azzal, hogy nem a benne rejlő tudást, esetleges ősi üzenetet igyekeznek megérteni és átültetve továbbfejleszteni mindannyiunk javára. Biztos, hogy találni benne megszívlelendőt, de amit művelnek vele és általa, az csak valamiféle felsőbbrendűségi igazolási vágy, éppen olyan, mint amit egyébként a zsidóság szemére vetnek. Számomra ezzel csak azt bizonyítják, hogy a világon semmi nem rossz, rosszá, ártóvá csak a negatív szándék tehet bármit. A negatív szándék viszont mindig félelemben gyökerezik.