...épp csak meghalt egy gyermek, mert nem volt pénz fűtésre. Szerencsére politikusaink szerint itt már minden szép és jó, és nincs szegénység, és minden gyerek kap enni az iskolában, ami mondjuk nem feltétlenül van így, bár a csicseriborsós-brokkolikrémes izékből mindig marad annyi, hogy akinek egyáltalán nincs étele és van rá gyomra, az ehessen – de az egy másik történet.

Meghalni öt esztendősen, mert elfogyott a gáz, és nincs pénz fűteni – ez azért elég borzasztóan hangzik. Az anya megpróbált megoldást találni, nehogy megfagyjon vagy súlyos betegsége legyen a hidegtől: az egyik szobában goffri-, a másikban kenyérsütővel próbált meleget csinálni. Hiába, na: találékonyságban mindig jók voltunk, a kényszer és a szükség mindig ad ötletet! Csak azt nem kalkulálta, hogy a takaró lecsúszik, éppen oda, ahol normál körülmények között a kenyérnek kellett volna sülnie. A textil lángra kapott, és a füstje miatt már nem tudták megmenteni a gyermeket… "Holttestet találtak a tűzben" – ahogy az akkori sajtóhír hangzott.

A másik három gyermek azon az éjszakán az apjuknál volt, ők szerencsére nem kellett átéljék ezt a borzalmat, „csak” elvesztették testvérüket.

Az anya ellen természetesen eljárás indult, az ügyész felfüggesztett fogházbüntetést kért fejére. Mégiscsak van még három gyerek… Hogy gondatlanság volt, vagy csak átgondolatlan kétségbeesés, arról lehet vitatkozni. Az vitán felüli, hogy a legnagyobb büntetést már megkapta: elvesztette gyermekét! Halmazati büntetésként a házuk lakhatatlan lett. A tűzben mindenük odaveszett, a kenyérsütő is, úgyhogy nincs veszélye bűnismétlésnek.

Teljesen jogos, hogy az anyának bíróságon kell felelni tettéért. Csak azt nem tudom, hol voltak azok az emberek, akik tehettek volna bármit is… Az óvoda gyerekvédelmise, a helyi védőnő, családsegítő… akár egy szomszéd… Persze, a szegénységgel nem mindenki kérkedik, a többség csendben tűri, és panaszkodás helyett igyekszik megoldani a problémát. Vagy aki kéri, annál nehéz kiválogatni, hogy mikor csak a lehetőséggel élnek (vissza), és mikor tényleg nagy a baj. De egy óvónőnek – ha marad ideje az adminisztrációs terhei mellett – vagy a családvédelem valamelyik láncszemének kellene legyen erre szeme! Vagy legalább kellene, hogy annyira elérhető legyen, hogy ilyen helyzetben hozzá forduljanak segítségért, ne a kenyérsütőhöz!

Egy kölcsönbe adott – de 2-3 ezer forinttól már kapható – hősugárzó éppúgy megmentette volna a gyermek életét, mint egy 3 ezer forintos gázfeltöltés! És azt gondolom, ez nem csak az anya felelőssége… – márpedig csak neki kell felelni ezért a bíróságon!

Aminek egyébként nem nagyon van jelentősége: nincs az az ítélet, amely nyomán az öt esztendős Ádámka elfújhatná tortáján a hatodik gyertyáját…