Nem is kéne, hogy érdekeljen… Hiszen nem vagyok médiacég, nem én kell majd megfizessem! És ez nem is olyan, mint a bankadó – nem fogják tudni rám terhelni az érintettek. Bár megfenyegettek, hogy mostantól nem lesznek a „kedvenc” sorozatok, meg tehetségkutatók, de az az igazság, hogy ezeknek nem vagyok célközönsége! Oké, tudom – van, aki este hazazúg a melóból, és se ideje, se ereje többre, vagy épp megszokta őket és hajtja a kíváncsiság, nekik biztosan nagy érvágás lesz… Csakhogy ennek az egésznek a kiagyalása és a tálalása: megőrjít! Az a mód, ahogy lenyomják a torkomon, attól úgy érzem, hogy megfulladok!

Már egyszer kitalálták, le is lett hurrogva… és jöttek a választások – hát nem vetették be. Illetve – adó lévén: ki! Választás után azonban éppen hogy megalakult a régi-új kormány, első intézkedései közepette benyújtotta és – mivel pont aznap biztosította be magát a kormány, hogy a házelnök szavazata se hiányozzon a kétharmadból – el is fogadta a reklámadó törvény tervezetét. Természetesen – régi jó szokásukhoz híven – az egész úgy született meg, hogy semmiféle szakmai, vagy más érdek-képviseleti egyeztetés nem történt!

Nekem ez már így is gusztustalan, de még talán megemészteném. Mit érdekel, hogy hazavágják a kereskedelmi csatornákat, főleg azt, amelyik nem fekszik „jól”? Na jó, nem túl szerencsés… meg kicsit sérti azt a sajtószabadságnak nevezett „izét”, ami a rendszerváltásnak nevezett „izé” kevéske pozitív vívmányainak egyike volt…

És igen, a legtöbb médiának reklámból van a fő bevétele, és lehet, hogy ma „csak” a kereskedelmi tévé dől kardjába az új adótól, de már rebesgetik a kiterjesztést, és hamarosan a közösségi portál hirdetései is bele fognak tartozni…

Mégis, ami a legjobban felháborít, az az elv! Tegyük fel, hogy én vagyok a kereskedelmi csatorna döntéshozója. Elvárják, törvény is kötelez rá, hogy legyen rövid- és hosszútávú tervem! Mégis nem tudom, hogy honnan kellett volna tavaly, a tervezéskor tudnom, hogy idén júniusban hoznak egy új törvényt, amely augusztusra már jelentős bevételkiesést, és még jelentősebb fizetési kötelezettséget jelent majd?!? Hogyan kell megtervezzem – én, a vállalkozó – a következő évemet, ha bármikor füttyenthet valaki, és évközben felrúghatja mindazt, amihez a terveimet kell igazítsam?

Számomra egyszerre szűnik meg ezzel és – sajnos nem egyedi történet – az ehhez hasonló esetekkel, döntésekkel a jogbiztonság, és a sajtószabadság.

És hogy két hányinger után biztos viszontlássam az ebédem: ezek után a képembe vágják, hogy ez így jó – és hogy az így nyert bevételt majd iskolák fejlesztésére fordítanák… Vagyis: még én érezzem magam rosszul, hogy elvenném a következő generációtól a lehetőséget!

Tudom, örüljek, hogy mindezt még leírhatom… Persze, azért csak óvatosan: költekezésről, és prominens kormányszemélyekről inkább nem ejtek szót – mert értem nem jönnének tüntetni még az ablakom elé. Igaz, kirúgni sem tudnak, ellenben már túl vagyok négy vagyonvizsgálaton. Ötödiket nem kérek!